Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Takáts László—Szemkeő Endre—Vámos László: Magyarországi tábori kórház szervezési és működési elve 1692-ben

országi kórházban az igazgató gyakorolt felügyeletet. Egyedül Cantley utal arra, hogy az orvosok, sebészek és patikusok szakmai elöljárója a hadsereg-főorvos, -fősebész és -főgyógyszerész volt (physician-, surgeon-, apothecary-general)'

12

. Az orvosok felváltva tartották a reggeli és az esti beteglátogatást. A viziten az ügyeletes gyógyszerész és a sebészsegédek kötelesek voltak részt venni. Az orvosi rendeléseket az egyik sebészsegéd és a patikus feljegyezte, azonkívül a beteg fejtáblájára is felkerült. A francia utasításban szó van arról, hogy az orvos a beteg diétáját is megjelölte; erre vonatkozó magyar adat nincs. A fősebész és beosztottjai a műtéteket, a sebek kezelését és kötözését végezték. A szükséges gyógy- és kötszereket a fősebész írta fel a sebesültek számára. A vezető sebésznek gondoskodnia kellett ezen kívül az alsebészek és sebésztanulók továbbképzéséről, anatómiai és orvos-sebészi ismereteik (Doktorey) gyarapításáról. A gyógyszerész csak olyan gyógyszert vásárolhatott és tarthatott a patikában, amelynek állapotáról előzőleg az egyetem meggyőződött. A betegek részére felírt szereket az orvos és sebész rendelése szerint kellett elkészítenie és a beteghez juttatnia. A gyógyszert a sebészsegédek adták be. A patikusnak a felhasznált egészségügyi anyagokról kimutatást kellett készíteni és az elszámolás ellenőrzése végett az igazgatónak bemutatni. (1. sz. ábra) őrzése. A gyógyszerész elszámolása '•Cantley, N.: A history. . . i. m. 1/32., 38. p.