Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Pettyéni Borbély Márton kéziratos orvosló könyve, 1683—1701
( „Viz korsagrul", „Dagadozott Labrul" stb.), féregirtásra vonatkozó tanácsok („Legyet es Pókot, Palczkat Hazbul ki veszteni", „Moly ellen", „Bolha ellen" stb.) mellett „Tetves szemszörrül, „Hogy a viz között égien a gyertya", „Vas Rozsda tisztitasrul" „S zömöle sör ül" és még sok minden egyéb hasonlóról olvashatunk Wecker és Alexius nyomán. Albertus Magnustól pedig elsősorban babonás mesterkedéseket („Hogi az Embernek a Feje mas állatnak Fejeve változzék", „Hogi három feje lassek an Embernek", „Almában hogy mindent meg vallyon" stb.) és gyakran gusztustalan undokságokat tartalmazó recepteket vett át a szerző. A névsor önmagáért beszél. Híres, nagy nevek, számtalanszor idézett szerzők, de hírnevüket korántsem tudományos szellemüknek, inkább írásaik zűrzavaros zsúfoltságának, áttekinthetetlen „gazdagságának" köszönhették — mindenki talált bennük többé-kevésbé értékes szemelgetni valót. Nem csoda tehát, hogy Pettyéni kéziratának ez a része mögötte marad vagy legalábbis nem emelkedik a korabeli kéziratos könyvecskék átlagos színvonala fölé. A kézirat I„ jelentősebb része viszont, amely terjedelmében a II. rész háromszorosa, jelentőségében is kiemelkedő; a kor legjobb gyógyító gyakorlatát tükrözi. A forrásként megnevezett mesterek személyéről ugyan nem sokat tudunk 39 , összességében azonban igen megnyerő képet kapunk a kor magyar céhbeli borbély-sebész mestereiről. Gyógyító tevékenységük — a kézirat bizonyító erejű tanúsága szerint — nem sokkal maradt el a fejlettebb nyugat-európai országok borbély-sebészeinek átlagos gyakorlatától, inkább elméleti felkészültségükben mutatható ki nagyobb különbség. A KÉZIRAT ORVOSI SZEMLÉLETE, ISMERETANYAGA Pettyéni orvosló könyve — a személyes vonatkozású bejegyzéseket leszámítva — egy terjedelmes, 28 oldalas fejtegetéssel indul. Az antimóniumról értekezik 8 czikkelyben.' 10 Sajnos az „Első Czikkely" — feltehetően az antimónium dicsérete — nagyrészt hiányzik, a fennmaradt töredék azonban igen tömören vall a megírás szándékáról. Érdemes idézni: „Sok volna elöl számlálni azokat a Doctorokat akik az Antimo39 Például Dési Péter kolozsvári sebészről csupán annyit tudunk, hogy a kolozsvári kapitányt* Vér Mihályt ő gyógyította ki a hagymázból. (Magyary-Kossa i. m. III.) 40 Az antimoniumot az antimonit Sb 2 S 3 kőzet hevítésével állítják elő. Ezüstfehér színű, fénylő romboéder kristály. Olvadási hője 430 °C. Fehér izzásnál desztillálható. Először Basilius Valentinus írta le e folyamatot a 15. század végén: 3 Fe + (hő) Sb 2 S 3 + 3FeS + Sb 2 A középkorban a szerzetesek előszeretettel használták, mint gyógyszert, de többet ártottak, mint használtak vele, ezért II. Ferenc betiltotta használatát. Innen ered a név is: anti (ellen) + monachos (szerzetes). (Kazay Endre : Gyógyszerészi Lexicon. Nagybánya, 1900.1. köt. 200.) Az antimónium az alkimistáknak is igen kedvelt alapanyaga volt, de Pettyéni nem ilyen vonatkozásban tárgyalja. Köszönetet mondok dr. Spielmann Józsefnek, aki felhívta figyelmemet Sudhoff kutatásaira, mely szerint Basilius Valentinus nem létező személy. A neki tulajdonított könyvet — Du curus triumphalis antimónium (Leipzig, 1604.) — mai tudásunk szerint Johann Köhle thüringiai paracelsiánus, rózsakeresztes írta, a nem létező pap legendáját azért költve, hogy az antimónium felfedezését egy századdal korábbra keltezhesse s a körülötte teremtett misztikus légkört fokozza.
