Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)
TANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Pettyéni Borbély Márton kéziratos orvosló könyve, 1683—1701
Május 10-én már a céh tagja és így ír: „Igi allapottam az Czehben Isten kegyelmessegebül es segicsegebül". A további bejegyzések a céhes bevételekről illetve kiadásokról tájékoztatnak az 1688 és 1701 közötti időszakból. 1698-ban igen nagy csapás érhette, mert ezt írja: „Volt Istennek nagi Itileti rajtam. Anno D. 1698. Mai. 30." 21 Az utolsó bejegyzés 1701. december 7-ről való, amikoris feljegyzi: „Jött a Czehbíd 15 pénz hijjan 4 F". Téved tehát Bothár Dániel, amikor úgy véli, hogy az utolsó adat 1701 augusztusából való. 22 A szerző saját tanúsága szerint a kéziratot 1683-ban írta. Ez azonban nem vonatkozhat a kézirat egészére, csupán az I. rész 3—354. oldalain levő recept könyv re. Mind a recepteket megelőző személyes bejegyzések, mind a 354—404. oldalon levő Pápai Próbák későbbiek, hiszen nem származhatnak 1687, Pettyéni Pápára jövetele előtti időből. Többek közt ezt bizonyítja a 403. oldalon található bejegyzés is: „Erre a Flastromra tanított egy (Szatler nevű) Mathias Szatler Nemet Borbély Papán. Anno D. 17001 [!] Mens August ír A kézirat II. része, minthogy független az I. résztől, nem is biztos, hogy avval egyidőben keletkezett. Mindenesetre itt található a már idézett, rejtett szerzői név s az azt követő dátum, 1685, ami arra utal, hogy ez a rész is vagy 1685 előtti, vagy legkésőbb 1685-ben készült. Az I. résztől eltérően ebben a részben nem találunk olyan utalásokat, amely a szerző tartózkodási helyét vagy egyéb életkörülményeit megvilágítaná, csupán azon szerzők művét idézi (lapszám szerint), melyekből a közölt „secretumot" vagy hasznos tudnivalót merítette. De ha nagyrészt nem is ott írta, azért Pápán is folytatta e tárgyban is feljegyzéseit, mert például a II. rész 144. oldalán levő recept után ez áll: „Papai Várbeli Pinter Miklós", azaz ezt a receptet már Pápán tanulta, tehát 1687 után. A kézirat azonban nem csupán dátumszerű életrajzi adatokat tartalmaz Pettyéni Borbély Mártonról, hanem közvetett módon bár, de más egyéb lényeges vonásaival is megismertet. A kézirat olvasásakor nyilvánvalóvá válik, hogy szerzője latinul tudó, tanult kirurgus, aki tájékozott volt a kor divatos külföldi irodalmában is. Tájékozódását igen könnyű tettencrnünk, mert a receptek után mindig megjelöli a forrást, ahonnan merített. így a külföldi szerzők közül hivatkozik Alexius Pedemontanusra, Brunfelsre, Avicennára, Pliniusra, Dioszkorideszre, Galenusra, Antonius Mizaldusra — hogy csak az ismertebbeket említsem. A II. rész szinte egészében átvétel Johann Jakob Wecker, Alexius Pedemontanus és Albertus Magnus műveiből. Ugyancsak „latinos műveltségét" bizonyttja, hogy az egyes orvosságok összetevőit latinul is, magyarul is megnevezi, sőt gyakran éppen a magyar megnevezés hiányzik s csak a latin név szerepel. Pettyéni tartózkodott ugyanis attól, hogy a latin nevek szószerinti, esetleg értelmetlen fordítását adja olyan esetben, amikor a magyar megfelelő elnevezést nem ismeri. De Pettyéni Borbély Márton nemcsak tanult, tájékozott kirurgus volt, hanem tipikus figurája is az országban keresztül-kasul vándorló, vándorlása közben a mesterséget kitanuló borbély-sebészeknek. Ha azt nem is tudjuk meg pontosan feljegyzéseiből, hogy inaséveit hol, kinél töltötte (talán szülőhelyén, Gyöngyösön Borbély Mihály és -'I. rész, számozatlan 20. oldal 2 Bothár i. m. 106.
