Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

TANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Pettyéni Borbély Márton kéziratos orvosló könyve, 1683—1701

végül legalul a magyar (vagy más nemzeti nyelvű) népszerű kiadványok: kalendáriumok, csíziók helyezkednek el. A fent említett kéziratos orvosi kézikönyvek — a köztük levő tartalmi és formai különbözőségek ellenére is — egységesen a magyar nyelvű, „ismeretterjesztő" szándékú, nyomtatott könyvek csoportjához állnak legközelebb. Alapvető eltérést nem a felölelt ismeretanyag vagy a tárgyalás módja, színvonala közti különbségben, hanem létrejöttük, megírásuk indítékaiban találunk. Míg a nyomtatott könyvek nagy részénél tetten érhető a tudatos „ismeretterjesztő" szándék, a kéziratos könyvek esetében nemez a döntő, bár ilyenre is akad példa.

5 Többségük az úgynevezett házi orvosságos könyv, házi patika, receptkönyv kategóriájába sorolható s inkább tűnik egyéni, saját használatra vagy szűk kör használatára szánt feljegyzésnek, semmint nyomtatásra váró, ismeretterjesztő jellegű munkának.

6 A 17. században Magyarországon igen kevés tanult, képzett orvos működött. Weszprémi és Demkó nyomán körülbelül száz orvosról tudunk, valójában számuk ennél több is lehetett, csak nem maradt feljegyzés róluk.

7 A félig-meddig orvosnak számító, kiterjedt orvosi gyakorlatot folytató borbélyok — kirurgusok — száma ugyancsak csekély volt, s működésük többnyire városokra, sűrűn lakott településekre korlátozódott. Az ország egyes vidékei krónikus orvoshiányban szenvedtek, így válik érthetővé a nemesi, főnemesi családok asszonyainak kiterjedt gyógyító tevékenysége is

8

, akik nemcsak a család tagjait, de az egész háznépet, sőt gyakran a környék betegeit is „kezelték", ellátták különféle gyógyító tanácsokkal, gyógyszerekkel Udvarházaikból, kastélyaikból ritkán hiányzottá házi patika (gyógyszeres szekrény vagy láda), s a házi gyógyszertár mellett többnyire megtalálható volt a „használati utasítást" tartalmazó orvosságos könyvecske is.

9 Színvonalukban igen nagy különbségek mutatkoznak — az együgyű, zavaros babonáktól, ráolvasásoktól a hasznos házi mindentudókon keresztül a kor legjobb gyógyító gyakorlatát tükröző receptkönyvekig, sokféle típust találunk e kéziratok között. Általánosságban elmondhatjuk, hogy hiányzik belőlük minden elméleti megfontolás. A betegségeknek csupán a megnevezését adják — ha adják —, kóroktani, nosográfiai jellegű leírás nélkül, különböző rendszerű (betűrendes, betegségtípusok szerinti stb.) felépítésben, gyakran azonban minden rendszer nélkül. Vagy az egyes betegségekre ajánlanak egy vagy többféle orvosságot, melyeknek alapanyagait, összetételét és elkészítési módját több-kevesebb pontossággal ismertetik, vagy — s ez a gyakoribb — az egyes gyógyszerek neve szerint találjuk meg ezek készítési módját, használati körük ismertetését, megnevezvén azokat a betegségeket, amelyek ellen hasznosnak vélik a 5 Pápai Páriz Ferenc például ,,az házi cselédes gazdáknak és gazdasszonyoknak, kik városokban és falukon laknak és sok ügyefogyott szegényeknek hasznokra" írta orvosi kézikönyvét. f

' Ezt bizonyítja a kéziratokban található számos naplószeríí bejegyzés is (például: életrajzi adatok, gazdasági fejlegyzések stb.) 7 Weszprémi István: Magyarország és Erdély orvosainak életrajza. I—II. köt. Bp. 1962— 1968. H Többek között Batthyányné Poppel Éva, Pálffy Istvánná, Lórántffy Zsuzsanna, Bethlen Kata stb. voltak híres gyógyító nagyasszonyaink, s a Batthyány-levéltár, Nádasdy-levéltár stb. valóságos kincsesbányái az ezt tanúsító leveleknek. 9 Schultheisz Emil ilyen házi orvosságos könyvnek tartja például az OSZK Oct. Hung. 500. jelzetű, Testi orvosságok könyve c. kéziratot. Comm. ex Bibi. Hist. Med. 1959, 12.