Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Marti—Ibanez, F.: Ariel: Essays on the Arts and the History and Philosophy of Medicine ( Bánóczy Erika)

területen eligazodni kívánók számára is tanulságos távlatokat nyújtó mű Katz professzor és munkatársai tekintélyes szöveggyűjteménye, amely azon kívül, hogy Platon, Kant, Mill és Dewey egy-egy munkáját teljes egészében közli, bőséges szemelvényekben ismerteti a legjelentősebb etikai írók nézeteit Arisztotelésztől és Senecától kezdve Thomas Hobbeson és Jeremy Bentamon át Bergsonig, Sartre-ig, és a kortárs morálfilozóf usokig. A szövegek azonban nem keletkezésük sorrendjében követik egymást (az időbeli áttekintésre külön mutató szolgál), hanem témakörök szerint csoportosítva. Az első részben a jónak, mint erkölcsi alapértéknek fogalmáról olvashatunk tanulmányokat. A második rész a determinizmus és a szabadság pólusai között az etikai felelősség helyét próbálja kijelölni. Ezután az etika politikai és társadalmi kihatásaival foglalkozó írások következnek, majd az utolsó részben az erkölcsi ítéletalkotás elveiről és módszereiről van szó. Némethy Ferenc Marti-Ibanez, F. : Essays on the Arts and the History and Philosophy of Medicine. New York, MD Publications, 1962. 292 p. 14 ill. Ez az esszégyűjtemény negyedik része a szerző orvostörténeti pentalógiájának (Centaur; Men, Molds, and History; A prelude to Medical History; Ariel; The Fabric of Medicine). A bevezető részben a szerző a szerkesztésében és kiadásában megjelenő orvosi magazin, az MD of Canada létrejötte (1957) kapcsán kifejti koncepcióját egy orvosoknak szóló magazin feladatairól. Célkitűzései tulajdonképpen azonosak a jelen kötet írásaiéval, mivel mind a 42 esszé az előző években elhangzott vagy — részben az MD szerkesztői rovatában — megjelent előadások, cikkek bővített, csiszolt változata. A szerző álma, hogy összhangba kerüljön az élet — az egyes ember történelme, és a történelem — az emberiség élete; az orvos nem csak hivatását gyakorló személy, de társadalmi és történelmi lény is, és csak az lehet jó orvos, aki tudja, hogyan kell embernek lenni. A szerző számára az orvostörténelem sosem iatrocentrikus, hanem szorosan kapcsolódik a mindenkori civilizáció történetéhez. A témák rendkívül változatosak, szó esik szimbolizmus és orvostudomány összefüggéséről, jó könyvekről, utazásokról, az emberi szervek — a kéz, a szem — csodáiról, vallás és orvostudomány konfliktusának megoldásáról Szent Lukács hagyatékának szellemében, ,,a szerelem művészete" kapcsán új megvilágításban találkozunk Casanovával. Az orvostudomány eposza című fejezet 13 esszéje az orvostudomány történetének rövid, nyitányszerű vázlata. A kötet filozófia, művészet és orvostudomány kölcsönhatását mutatja be, a háttérben mindig a jelenségeknek értelmet adó történelemmel. Látszólag távoli témák összevetésével alakít ki új elképzeléseket. A vérkeringés felfedezése pl. abban a korban történik, amikor a barokk művészet központi elve a mozgás és az emóció; a „szív" és „vér" szavak éppúgy fontos helyet foglalnak el Shakespeare drámáiban, mint Harvey fiziológiájában. Marti-Ibanez szubjektív hangú, színes és informatív írásai az orvosok, filozófusok, szociológusok mellett a humán érdeklődésű laikusokhoz szólnak. Bánóczy Erika