Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

ADATTÁR - Vida Tivadar: Bél Mátyás kézirata a magyarok öltözködéséről és erkölcseiről

Ha Haan Lajos tévedett is a tantárgy megnevezésében, bizonyára érdekes orvostörténeti feladat lenne — csakhogy meghaladja jelen ismertetésem kereteit — annak a kimutatása, hogyan hatottak Stahl vagy Hoffmann (esetleg mindkettő) nézetei Bél munkásságára.

12 Nem fejezhetem be azonban e rövid értekezésemet anélkül, hogy meg ne említsem azokat a vonatkozásokat, amelyek Weszprémi négykötetes orvostörténeti munkájában, a Succinctúban Bél Mátyással kapcsolatban találhatók. Az I. kötetben szerepel Bél sógora Herman András orvos. Egyik magyar vonatkozású értekezését Bél újranyomatta és beleillesztette a Prodromus Hungáriáé novae c. műve III. kötetébe a 198. laptól kezdve.

13 Állítólag hozzá küldték Köleséri Sámuel orvosdoktor három részes, kéziratban maradt munkáját Erdélyről.

11 Moller Károly Ottó, besztercebányai tisztiorvos művét a szklenói és vihnyei melegvízforrásokról e szerzőnek magyar nyelvű kéziratából Bél Mátyás fordította latinra, egészítette ki s adta ki a Prodromus 128. és következő lapjain. Bél tanítványa volt Besztercebányán, majd 1714-től Pozsonyban Torkos Justus János, a későbbi pozsonyi városi fizikus.

10 Bél Mátyás nagy sajnálattal jelenti, hogy nem tudta Sehwandtner művéhez (Scriptures Rerum Hungaricarum, I. k. Bécs, 1746) csatolni id. Rayger Károly, nagyhírű pozsonyi orvos kéziratban maradt jegyzeteit.

16 A Succincta III. kötetében Deméndy Lászlóval, Károly Róbert király orvosával kapcsolatban jegyzi meg Weszprémi, hogy Bél Mátyás is ír róla a Notitia Hungáriáé Novae IV. könyvének 319. lapján.

17 Talán a legterjedelmesebben azonban a IV. kötetben foglalkozik vele Weszprémi, mégpedig a VI. cikkelyben, amelyet a soproni Deccard család tagjainak szentel. Az ifjabb Deccard, vagyis Deccard János Vilmos, soproni orvos művei között a 3. helyen sorolja fel a Rei Rusticae Hungaricae 3 könyvét, „melyet fáradhatatlan szorgalommal és munkával szerkesztettek. Bél Mátyás, a hajdan híres magyar polihisztor és Deccard János Kristóf, hajdan a soproni evang. gimnázium igazgatója, s melyet két megértő testvér, Deccard János Vilmos orvosdoktor és Deccard János Kristóf, a jénai Latin Társaság tiszteletbeli tagja bővítettek megfigyeléseikkel."

18 Ezután 14 lapon keresztül közli az egész, kéziratban maradt mű részletes tartalomjegyzékét. A végén Weszprémi 12 Wolfram Kaiser és Helmuth Krosch kiváló értekezésében (Zur Geschichte der Medizinischen Fakultät der Universität Halle im 18. Jahrhundert, Halle—

Wittenberg, 1966.) nem találtam a szóban forgó tanévben a medicina forensis-t, azaz a törvényszéki orvostant. Akkor egyáltalán csak két tanára volt az orvosi karnak Halléban: Friedrich Hoffmann (1660—1742) és Georg Ernst Stahl (1660—1734), Boerhaave-fal együtt mindketten a 18. sz. nagy szisztematikusai. Előbbinek az első tanársága 1693-tól 1709-ig tartott. Utóbbi pedig 1693-tól 1716-igadott elő. Gurlt—

Hirsch lexikonja szerint (a cikk írója Julius Pagel)a tárgyak így oszlottak meg kettőjük közt : Hoffmann adta elő a fizikát, kémiát, anatómiát, sebészetet és a gyakorlati orvostudományt; Stahl viszont a többi szakot, azaz botanikát, elméleti orvostant, fiziológiát, kórtant és gyógyszertant. (3. k. 238—241.) 13 Weszprémi i. m. I. 136—137. 14

1. m. 178—179. (jegyzet) 15

1. m. 366—367. 16

1. m. 404—405. 17 I. m. III. 166—167. 18 I. m. IV. 233.