Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 82. (Budapest, 1977)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Lambrecht Miklós: Magyar kutatók a klasszikus citológia korszakában

hoz, mégis — a tudománytörténet más fejezetébe jobban illeszthetők lévén — nem tértem ki munkásságuk részletes ismertetésére. így kimaradtak a botanikusok (Francé kivételével), továbbá: Tellyesniczky Kálmán (1868—1932) anatómus professzor, aki új rögzítő eljárást vezetett be a histotechnikába, és ezzel a fixált sejtstruktúra vizsgálatát előmozdította. Ő egyébként művészeti anatómiai tankönyvével vált ismertté. Schaffet' Károly (1864—1934) neurológus professzor fiatalkori műve (1897) az idegsejtről és idegszövetről a legfrissebb adatok monografikus összefoglalója a neurotan kihangsúlyozásával. Hiányossága, hogy csak rajzolatot közölt, viszont úgy szólván semmi irodalmat. Krompacher Ödön (1870—1926) pathológus professzor a bazalsejtes rák (carcinoma basocellurare) felismerésével és pontos histogenetikai definiálásával világirodalmi adattá vált. Bár témáját természetszerűleg szöveti kötelékben tárgyalta, megfigyelései a sejt — akkor felismerhető — finom szerkezetére támaszkodtak. Thanhoffer Lajos (1843—1909) szövettan-professzor főleg metodikai munkássága miatt érdemel itt említést. Külön monográfiában ismertette a mikroszkópot mint optikai eszközt, és Apáthyt megelőzve vaskos kötetben foglalta össze a szövetek és szervek histotechnikai módszereit, számos alkalommal hivatkozva saját és munkatársai eljárásaira. Ebben még a drogok mikrográfiai vizsgálatát is részletesen tárgyalta. Specialis tanulmányai az ideg- és izomszövet szerkezetét próbálták sokszor új megvilágításba helyezni. Emiatt ő, valamint Apáthy és Lenhossék, később Gelei J. a neurohistológia hazai történetében külön fejezetet érdemel. * Felsorolásomba azokat a természetbúvárokat válogattam össze, akik a már definiált klasszikus citológiában valami újat alkottak, főleg a sejtszerkezetre vonatkozóan, valamint azokat, akik koruk citológiai-plazmológiai ismereteit összefoglalták. Munkásságukból csak az ide vágó tevékenységet ismertettem. Munkájuk ma már nagyrészt történeti jelentőségű. Az további feladat, hogy a modern eredmények kialakulását is vizsgálat tárgyává tegyük. Korunk ismeretanyaga e területen is lenyűgöző mértékben növekedett, nemcsak mennyiségileg, de a finom-szerkezet minőségi megismerésében is. Ezek tudatában a felsorolt kutatók eredményei és véleményei természetszerűleg túlhaladottá váltak. De nem felejthetjük el, hogy a mai eredmények alkotói közvetlenül vagy közvetve még tőlük tanultak, az úttörőktől. Az ő munkájuk ismerete is a tudományos megismerés evolúcióját demonstrálja. IRODALOM 1. Abonyi Sándor: Az Entz-féle cythophanokról.^7/a«a/;/Xöz/. 1925, XXII. köt., 18—35. 2. Apáthy István: Bevezetés a rendszeres állattanba. Értesítő az Erdélyi Múzeum-Egylet Orvos-Természettudományi Szakosztályából(a továbbiakban: Ért, EME OTt) 1890, XIII. köt., 1 — 14. 3. Apáthy István: Az egysejtű állatok a többsejtűek szempontjából. II. fejezet: A szervezett sejt és életműködései. (A karyokinesis elmélete.) Ért. EME OTt 1891, XIII. köt., 93—114. 4. Apáthy István: Az egysejtű állatok a többsejtűek szempontjából. III. fejezet: Egy sejt, mint szervezett állatindividuum. Ért. EME OTt 1891, XIII. köt., 223—254.