Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)
KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Bugyi Balázs: A Priessnitz-féle hidegvízkezelés korai hazai története
zel közvetlen érintésbe jönnek . . . továbbá a gőg, gőgsíp, tüdő és tüdőhártyai lobnál". Megadja, hogy mely betegségekben javallt kis mennyiségű hideg víz fogyasztása és általában, hogyan helyes az ezzel történő gyógyítást végezni. Értekezése második fejezetében „a" hideg víz mint fördő" szerepel. Ismerteti az „általánosan hideg fördőket" és a „helybeli hideg fördőket, melly aC szemet, a' fület, az orrot," továbbá a nyakat, a mellkast, nemző szerveket és végül a kezeket érintik. „ Vízesési" fürdők lényegében véve a zuhanyok, amelyeket „öntés", nagyobb magasságról történő „ömlés", „csöpögtetés" formájában lehet alkalmazni. Végül a beöntés formájában alkalmazott „hidegvízzeli allövetek" méhgörcsben, vérhasban, petyhüdtségből eredő vérfolyásban hasznosak. Az értekezés tézisei közül csak egy foglalkozik hydrotherápiával, kijelentvén, hogy „a' víz nem egyetemleges gyógyszer". 6. Az 1832—1842 közötti időszakban még további három értekezés említendő a hideg víz terápia tárgykörében. Kolb Bertalant 1838-ban „Orvostudori értekezés a vízről életrendbelV s gyógytudományi tekintetben" című dissertatiójával avatják orvostudorrá. A 19 oldalt kitevő értekezés újabb adatot, szempontot nem tartalmaz, csak azt mutatja, hogy az orvostudományi kar, de ezen túlmenően az orvostársadalom érdeklődéssel fordult a Priessnitz-féle kezelés felé. Mazur Ernőnek 1842-ben megjelent dissertatiója, amely az „orvostudori értekezés a fürdői életrendről" címet viselte, lényegében véve Meskó Pál 1840-ben megjelent értekezésének átfogalmazása: szemléletében, tartalmában Meskó Pál művét követi. Przemysli Lengyel Dániel — eredetileg Lubomirski a család neve — 1842-ben megjelent dissertatiója az „Orvostudori értekezés a fürdők gyógyerejéröl és használatáról" címet viseli. A 63 oldalnyi terjedelmű könyv nemcsak a hideg víz gyógyhatásait értékeli, hanem általában a balneoterápia ismeretanyagát foglalja össze és ezért nagyra értékelendő. Lengyel Dániel fürdőorvosi munkássága ezzel az értekezéssel nem fejeződött be. 1853-ban Pesten megjelent „Fürdői zsebkönyv, Magyar-, Erdély-, Horvát, Tótország, a Szerb Vajdaság, s Temesi Bánság, nemkülönben a Határőrvidék ásványvizei és fürdőintézetei ismertetése" című munkája a fürdőügy iránt érdeklődők részére hasznos és szükséges útmutatóul szolgált. Ezeket az értekezéseket követően további dissertatiók nem foglalkoztak a mind jobban polgárjogot nyert Priessnitz-féle gyógymóddal. IRODALOM Berkó József: Orvostudori értekezés a' hideg fördőkről. Pest 1837. 29. 1. Brauche A., W. Groh: Zur Geschichte der Physiotherapie. Naturheilkunde in ärztlichen Lebensbildern. 4 Aufl. Heidelberg, 1971. Bugyi, B.: Priessnitz und die ungarische Medizin. Erfahrungsheilkunde. 1977, 166—168. Imhof György: Orvostudori értekezés «' hideg víz orvosi használatáról. Pest 1840. 27 1. Kolb Bertalan: Orvostudori értekezés a? vízről életrendbeli 's gyógytudományi tekintetben. Pest 1838. 19 1.
