Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)
KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Kaiser, Wolfram: Az erdélyi orvos és régész, Michael Gottlieb Agnethler tudományos életműve (német nyelven)
druckter Form in Halle, d. h. unter den Augen des Präsidenten und des Akademiesekretariats an : das wäre nicht möglich gewesen, wenn er nicht zuvor das Vokationsdiplom in den Händen gehalten hätte. Eine erste Mitteilung dieser Art findet sich — Agnethler ist inzwischen bereits als Professor nach Helmstedt berufen worden — in den „Wöchentlichen Hallischen Anzeigen" vom 29. November 1751: „Beschreibung des Schulzischen Münzkabinet Zweyter, dritter und vierter Theil. Entworfen und mit kurzen Anmerkungen begleitet von Michael Gottlieb Agnethler, der Weltweisheit und Arzneigelehrtheit Doctor n, berufenen Professor der Beredsamkeit , Altertümer und Poesis auf die Julius Carls-universität, auch Mitgliede der Römisch kaiserlichen Reichsacademie der Naturforscher." Die Berufung nach Helmstedt, wo Agnethlers einstiger Mäzen Krüger lehrt, erfolgt also in die Philosophische und nicht in die Medizinische Fakultät. Noch von Halle aus regelt Agnethler zwei letzte Publikationsvorhaben: hier erscheint abschließend seine „Commentatio de rarioribus thesauri Sehulziani numis" und kommt der „Commentarius ad Arabicam Inscriptionem" heraus. Dann reist er an die neue Stätte seines Wirkens ab, wo ihm aber nur noch wenige Monate beschieden sein sollten: Agnethler stirbt am 14. Januar 1752 in Helmstedt an den Folgen seiner langjährig bestehenden Phthise. Sein Grab befindet sich in der Helmstedter Universitätskirche; seine wissenschaftlichen Leistungen sichern ihm ein ehrendes Gedenken auch an der Academia Fridericiana, in deren Verband er in den Jahren 1742 bis 1751 so fleißig wirkte und in Fortsetzung des Schultzeschen Werkes bedeutsame Markierungspunkte für die Frühgeschichte von Numismatik und Altertumsforschung setzte. Összefoglalás 1977 januárjában volt Michael Gottlieb Agnethler (1719—1752) erdélyi származású orvos halálának 225. évfordulója. 1719. július 10-én született Nagyszebenben, II. Ferdinánd által nemesített protestáns papi-tanári családban. A korán alárvult fiú a nagyszebeni gimnázium elvégzése után 1742-ben a hallei egyetemre került, ahol tanárai közt ott találjuk az ugyancsak erdélyi születésű jogászt és történészt, Martin Schmeizelt (1679—1747). A legnagyobb hatással azonban Johann Heinrich Schultze (1687—1744) van rá, aki a gyakorlati medicinán kívül az ékesszólás és a régiségtan professzora is, amellett szenvedélyes numizmatikus, s egyben a sokat betegeskedő, tüdővésszel küszködő Agnethler orvosa, sőt házigazdája. Schultze mintegy 3000 darabot számláló érmegyűjteménye — tanítványai és barátai adományai révén — nem csekély részben épp Magyarországról származott, ahol akkoriban még nemigen voltak tisztában a mindegyre felbukkanó antik érmék értékével. Schultze többször hirdetett meg egyetemi magánkollégiumot is éremtanból és a hozzá kapcsolódó görög és római régiségtanból. Hamarosan azonban a tanár szorult súlyos vesebaja miatt tanítványa ápolására. Amikor pedig 1744. október 10-én Schultze meghal, Agnethler választani kényszerül: orvosi tanulmányainak mielőbbi befejezésére törekedjék-e, vagy mestere gyűjteménye és szellemi hagyatéka gondozására vállalkozzék. Az utóbbi mellett dönt, sőt később még másik pártfogójának, az 1747-ben elhunyt Schmeizelnek hagyatékát is ő rendezi. így érthető, hogy saját orvosdoktori disszertációját csak 1751-ben tudja kiadni.
