Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

FOLYÓIRATOKBÓL - Sudhoffs Archiv, 1976 (T. Pajorin Klára)

elvében azt vallotta, hogy a kórtan megismerése igen szorosan kapcsolódik a gyakorlati tevékenységhez, csak gyakorlati munkával válhat valaki jó patológussá. (Facsimilében is hozza a levél teljes szövegét.) Kapronczay Katalin SUDHOFFS ARCHIV — 1976 Bd. 60., No. 2 Joachim Telle: Die „Magia naturalis'''' Wolfgang Hildebrands. (105-122.) Hildebrand Magia naturalis (1610) c. könyve igen nagy népszerűségnek örvendett, háromszáz éven keresztül éreztette hatását. Élénk recepciója arra vall, hogy a tudományos kérdésekhez felzárkózó laikus tömeg igen nagy jelentőséget tulajdonított a magia naturálisnak mint tudományos diszciplínának. A magia és a scientia rokonértelmű kifejezés Hildebrand szótárában. E mágiafogalomról összegezve elmondható, hogy az Agrippa által már 1600 körül megfogalmazott, majd általánossá vált, alkémista, paracelsista és rózsakeresztes panszofista körökben élő felfogással rokon. A Magia naturalis gyűjtőmedencéje az elismert szakírókból való kivonatoknak. Jelentősége abban áll, hogy érdekes, izgalmas, szórakoztatva tanító olvasmányt kínált a tudományos oktatást igénylő laikus rétegeknek. Klaus Scheller: Magia et Scientia bei J. A. Comenius (123—134.) Komenskynek már semmi köze a magia naturalis műfaj szerzőihez, akik a közönséges embernek privát használatra ígértek titkos praktikákat. Műveiben különbséget tesz magia és a magia infamis között; az utóbbit mélységesen elítéli, csalásnak, szemfényvesztésnek, az ördög művének tartja. A mágia nála már nem a scientia alkotóeleme, mint az 1600 előtti paracelsistáknál. Pansophiájában megtalálható a neoplatonista analógiás gondolat, de a mágikus sémákat racionális értelemben használja. A valóság jelenségei közötti kapcsolatok nem titkos erők hibrid megnyilvánulásai, hanem az Istentől kinyilatkoztatott dolgok racionális felfogásának eszközei. Komenskynek a mágia racionalizálása gondolkodása racionalizmusának vallásos komponensei révén sikerült. A sapientia értelemben elgondolt mágia célja az, hogy szorosabbra fűzze az Isten—ember— világ közötti köteléket, és az embert az isteni alkotás megvalósításának a szolgálatába állítsa. Komensky sapientiafogalmának egyik lényeges alkotóeleme az emberi tevékenységre, a politikai-társadalmi praxisra vonatkozik. H.-Günther Schmitz: Das Melancholieproblem in Wissenschaft und Kunst der frühen Neuzeit. (135—162.) A melancholia fogalom, ami általános értelemben temperamentumot és betegséget jelöl, a XVI. század óta vált többjelentésűvé. A firenzei platóni akadémia, majd a német humanisták élesztették fel azt az álláspontot, hogy a melancholikus temperamentum és a szokatlan kreativitás öszszefügg. A fogalom tentatio értelemben is használatos volt; a melancholikus alkattal hozták összefüggésbe a vallási konfliktusokat, az Istentől való eltávolodást, az ördögi megkísértést. A homo religiosus melancholiájához hasonlóan egy valódi, teljesebb élet feltételének tekintették a homo literátus melancholiáját, aminek szintén hangsúlyozták ördögi, romboló oldalát. A melancholia és a fantázia közötti kapcsolat közismert, ez az alapja a freudi felfogásnak is. A melancholia fajtáit az utóbbi időben inkább meghatározott uralkodó viszonyok produktu-