Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)
ADATTÁR - Csanád Vilmos—Némethy Ferenc: Semmelweis széljegyzetei a Neue Zeitschrift für Geburtskunde c. folyóirat köteteiben
szélén, alján. Miért? A felelet — azt hisszük — kézenfekvő: Semmelweis Ignácot 1855. július 18-án nevezték ki a pesti egyetem szülészeti tanszékére tanárnak, s az új professzor első előadásaira készülve forgatta át a közelmúlt szakirodalmát. Az önmagának és a tanítványainak szóló gondolatait rögzítette itt-ott úgy, ahogyan a tanulmányait három nyelven végzett embernek épp a tollára szaladt: magyarul, németül vagy latinul. A gondolatok többnyire ismerősek: mintha csak az Aetiologia vagy a Nyílt levelek egy-egy mondatszilánkja pattanna elénk, bár sem abban, sem ezekben nem leltük nyomát annak, hogy közvetlenül felhasználta volna ezeket a jegyzeteket. Fő művei egy néhány évvel későbbi, új szellemi nekirugaszkodás gyümölcsei voltak. Végül a bejegyzések lajstromba vétele előtt még egy megjegyzés. A Semmelweis birtokában lehetett Neue Zeitschrift für Geburtskunde sorozat még az újonnan talált kötetek ellenére is hézagos. Elképzelhető, hogy valahonnan további lappangó kötetek kerülnek majd elő — újabb széljegyzetekkel. 1. Semmelweis lapszéli bejegyzései a Busch — d'Outrepont — Ritgen által kiadott Neue Zeitschrift für Geburtskunde 5. kötetében, amely Berlinben jelent meg 1837-ben Rücker és Püchlernél 9 . A kötet 70. lapján a bal margón alulról fölfelé: „Húsz éve, hogy Dr. Dietr. W. H. Busch ezt a közleményt kiadta, de még most sem jutott eszébe, hogy 2056 szülőből bár 38 meghalt nála gyermekágyi láz eset nincs!" 10 (1. ábra.) 9 A kötet címlapjának felső negyede hiányzik. 10 Semmelweis megjegyzése Dietrich Wilhelm Heinrich Busch cikkének (Die geburtshülfliche Klinik an der Königlichen Friedrichs- Wilhelms-Universität zu Berlin. Erster Bericht. Vom 1. October 1829 bis 31. December 1835. — 70—316. pp.) statisztikai adataira vonatkozik. Maguk a számok a 83. lapról valók („ Von den 2056 Geburten . . . 38 Mütter starben im Wochenbette . . "), Semmelweis megjegyzése azonban csak akkor válik világossá, ha a 249. és a 259. lapon közölt részletezést is figyelembe vesszük. Eszerint a kérdéses időszakban a gyermekágyi lázban megbetegedettek száma 30, az összes megbetegedetteké 268 (249. p.), a gyermekágyi lázban meghaltaké 7 (259. p.), az összes meghaltaké 38 (249. p.) volt. Semmelweis helyreigazítása (hogy ti. Buschnkl voltaképpen „gyermekágyi láz eset nincs") vagy azon alapul, hogy a 259. lapon közölt kórkép szerinte nem a gyermekágyi lázra jellemző (tehát Busch diagnózisa téves), vagy azon, hogy a 7 halálesetnek megfelelő 0,34%-os gyermekágyi láz-mortalitás alatta marad a Semmelweis által küszöbértéknek tekintett és autoinfekcióval magyarázható 1%-nak, amelyért az orvos nem tehető felelőssé. (Vö. Benedek István: Semmelweis és kora. 2. kiadás, Bp., Gondolat, 1973. 262—263. p.) A D. W. H. Busch (1788—1858) szolgáltatta adatokkal egyébként sem az Aetiologia, sem a Nyílt levelek nem foglalkoznak. Csupán a nevét említi kétszer az Aetiologia: egyszer mint Joseph Hermann Schmidt (1804—1852) kollégájáét, másodszor mint Eduard Arnold Martin (1809—1875) elődjéét Berlinben. (Győry Tibor: Semmelweis Összegyűjtött Munkái. Bp., MOKTÁR, 1906. 427. és 436. p.) '
