Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Gerevich József—Ungvári Gábor: Gulácsy Lajos betegségének kultúrtörténeti vonatkozásai

detben Na' Conxypant ábrázoló festményein, írásaiban olasz kisvárosok konkrételeven élménye kapott művészi megfogalmazást [11, 21, 24, vö. 5], a na'conxypani ember is leginkább Don Quijotéra emlékeztetett [21]; az új világ formális tagadásának modellje sok hasonló vonást mutat Rilke és Kafka bizonytalan, talaj vesztett, elidegenedett világával [117], ha ez a hasonlóság hamarosan (1909-től) az ellentétébe csap át; a hermetikusan lezáruló Na' Conxypan egyre távolodik az Osztrák—Magyar Monarchia világától [vö. 84], a Hold és Japán közé kerül [57], Holdkifli herceg (máshol kisasszony: [46]) fitos hivalkodó orrát a hegyek mögül üti fel [38], és Na' Conxypan városában érvényre jut a skatula-rendszer, mely szerint „jóelöre, ki-ki hivatásának megfelelő nagyságú kalitkába lesz zárva, agyvelejének súlya szerint" [45]. A játékos, légies, felszabadult fantázia által vezérelt világba idegen testként hatol be ez a mechanisztikus, rigid, merev rendszer, immár a psychosis burjánzó szöveteként. PSYCHOSISÁNAK KIBONTAKOZÁSA Betegségéről is az első adat 1910 tájára esik: „Emília arcképe" című írásában [42] Gulácsy beszámol arról, hogy egy szanatórium kertjében betegen, remény nélkül, ,,bús magábaszállással" méregeti az utat, és a szanatórium igazgatója szerint egyedül „Emília látása" (ti. a művészet) gyógyíthatja meg. Ugyanebben az időben (1907 és 1911 között) széles körű és sikeres társadalmi tevékenységet fejt ki; az 1908-ig működő Tháliában feltűnést keltő díszleteket készít [82, 60, 101, 104, 6], a Thália bezárása után is „színpadtervek" kidolgozásával bízzák meg [60, 117], az Egyetemi lapok művészeti rovatát szerkeszti, a Sorompó (Ifjúsági Iparvédő Liga) gyűléseinek aktív résztvevője [107], költőket ihlet [54, 62, 63, 66], költők versesköteteit illusztrálja zseniális rajzokkal [66]; fest és ír. Megírja esztétikai elveit, Na' Conxypanjának mozaikjait, precursor és kortárs művészek műalkotásait elemzi igen magas színvonalon [38—46]. 1912-től magatartása megváltozik; visszahúzódik a közélettől, néhány közvetlen baráton kívül emberekkel alig érintkezik, olasz kisvárosokban eltemetkezve „lázasan fest mindenkit és mindent" [67, 69]. Ezzel párhuzamosan egyre konkrétabb alakot kap benne fantasztikus képzete, Na' Conxypan [26]. 1912 és 1914 között már feltehetően psychoticus, bár erre vonatkozóan az adatok ellentmondóak [67, 69, 14, 53]. Aszkéta-módon él, alig eszik, nyilvános helyeken Petőfi „Őrült"-jét vagy Hamlet-monológot szaval vendégeket megborzasztó lázas izgalommal [14]. Ekkor néhány varázslatos szépségű misztikus képest fest [125]; a festői bonyodalmait „az őrület hozza létre anélkül, hogy a hangulat optikai egysége és szuggesztív ereje megbomlott volna." [61] 1914-ben ment utoljára Velencébe. A Pesten maradt barátokat kétségbeejtette, hogy csatlakozott a futuristák politizáló csoportjához. Ezt senki sem várta a „finomlelkű", „halk lírájú" művésztől. A világháború kitörését követő hetekben izgatottsága egyre növekedett [14]. „Víziók" gyötörték, sötéten látta a háború kimenetelét. Velencében kiújultak az Ausztria elleni tüntetések. „Abasso Austria" — hangzott föl a Szent Márk téren, és levegőbe repültek a Flórián kávéház vasszékei. Később már hadihajók kezdtek gyakorlatozni a tengeren, s a lőgyakorlatok zaja eljutott Gulácsyig. Ez tovább fokozta izgatottságát [67]. Kémekről beszélt, akik leselkednek utána, üldö-