Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 81. (Budapest, 1977)

KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Gerevich József—Ungvári Gábor: Gulácsy Lajos betegségének kultúrtörténeti vonatkozásai

A szecesszió témái, csökkenő intenzitással, végigfutnak Gulácsy művészetének 1912-ig terjedő időszakán [vö. 53]. Elsősorban Shakespeare „őrült" és „őrülettel" vonatkozásba hozott hősei (Hamlet, Ophelia, Othello, Desdemona) — Caesaré Borgia jelmezében [10] —, Don Juan és főleg Don Quijote [21, 110] témája izgatják festői elgondolásaiban. Később festményeiről, írásaiból eltűnnek ezek a témák, hogy schizophren betegségének tematikus szövetét alkotva visszatérjenek [vö. 57]. Irodalmi tehetségét tanúsító képcímei kezdik túlfeszíteni a szecesszió minden szokatlan, különös iránt amúgy is vonzódó atmoszféráját. Az itt felsorolt képcímek chronologiája jelzi ezt a folyamatot: „A hídon bolondos, furcsa népség vonul keresztúr'' , „Csendes városka, hol jámbor emberek élnek", „A púpus vénkisasszony régi emlékeit meséli Herbertnek" , „Háromszögletű kalapos emberke az erdőből kitekint és azt mondja: pitty-pitty". Az őrület témája, amely festményein, rajzain rokokó öltözetekből és mozdulatokból fejlődik a bohóc időtlenné váló maskaráján keresztül a bolond figurájával való egyre konkrétebb azonosulásig [vö. 110: „Gulácsy a bolond maszkjában vált maszktalanná. Picasso akkoriban szomorú szemű harlequineket, Rouault pedig vaskos, könnyes arcú bohócokat festett, de ami náluk szerep, az Gulácsynak saját léte, hiszen önarcképek"; vö. még: 112, 74], írásaiban is vissza-visszatér [38: ,, . . . zöld fényben csillog huncut szemük, mely a tóhullámmal kél viadalra, s smaragdját onnan lopkodja, hogy őrültté tegyen" ; 46: „Haj Te bolondos Na' Conxypan, Hercegünket megtébolyítod" ; 42, 45]. írásaiban megfogalmazott esztétikája Wilde-ádá rokon [117, 65, 10]. „Faragott kép Paulineról" című szecessziós ízű írásában, amely talán a legmaradandóbb értékű Gulácsy-írás, a dallamos nevű Lavelias vádolja a Cevian Dido neve mögé bújt Gulácsyt, hogy „unos-untalan a múltban él". Cevian így válaszol : „Tévedésed a legnagyobb, Lavelias. Érte m jött a múlt... Nem keresek összefüggést a mű és kor között, melyben az megszületett" [44; vö. 124]. „Értem jött a múlt." Ez a brilliáns megfogalmazás a psychosis határán született: a kiváló művész, akinek pathologiás tartalmai ekkor már egyre jobban túlsúlyra jutnak a szecesszióba ágyazott témákkal szemben, és a szecesszió foszladozó köntösén elővillanva egyre beleérezhetetlenebbek, a tőle független (endogen) schizophren processus szubjektíve megragadható lényegét megdöbbentően világos, egyszerű szavakkal fejezi ki. SZEMÉLYISÉGÉNEK TEMATIKUS ACCENTUÁCIÓJA : NA' CONXYPAN VILÁGA 1904 táján, amikor az első információt kapjuk személyisége nagyfokú megváltozásáról [50], született meg benne, feltehetően előbb visualisan, később verbálisan, a szecessziótól idegen új téma, a Hoffmanni fantáziával megálmodott [117, 49] Na' Conxypan világa. Az új világ lazán összefűzött, játékosan confusus megszerkesztésével párhuzamosan lépett ki a korszellem stílusából [108]. Na-conxypant már nem lehetett idő-dimenzionáltságú [108] képkeretek közé szorítani: Na' conxypanban nincs idő [vö. 17]. Külön nyelve is van; Gulácsy szívesen beszélt is, írt is na' conxypanul, egyre érthetetlenebb nyelven [57], s ha tehette, na' conxypani embernek öltözött [21]. Kez-