Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - Blázy Árpád—Bukta Szabolcs: Reisinger József működése és a zalaegerszegi kórházak a 19. század közepén

gazdájától is szedtek szerény összeget. A gondnokok legfőbb feladata az volt, hogy a szerény alapítványi összegeket kellő és hasznos módon forgatva a kórház kiadásainak fedezésére szükséges összegeket előteremtsék. Jellemző a gondnokok teendőire, hogy például feladataik közé tartozott a kórház kihasználatlan pincéjének bérbeadása is. Külön problémát jelentett mind a kórházgondnok, mind az ispitára szoruló betegek és szegények számára, hogy a szabadságharc leverését követő katonai megszállás következtében az ispita helyiségeit katonaság és az ezeket kiszolgáló műhelyek foglalták el. Hogy az elkövetkező években is milyen nagy volt az Ókórházban a zsúfoltság, bizonyítja egy 1855-ös városi tanácsülési jegyzőkönyv, mely szerint bármennyire lett is volna rászoruló, hogy az ispitában elhelyezzék, mert elaggott, beteg és munkaképtelen volt, legfeljebb úgy tudott oda bekerülni, ha az ispitában lakó „szerencsések" közül valaki meghalt.

26 Nem állapítható meg pontosan, hogy Reisinger meddig töltötte be a városbírói tisztet, tény azonban, hogy több éven át gyakorolta. 1857-ben került új vezetőség a város élére, mely változást jelentett nemcsak a személyekben, hanem struktúrájában és szervezetében is. Ebben a tanácsban Isoó Ferenc aktív gyógyszerész foglal helyet, aki később szintén szerepet játszik a város politikai életében.

27 Reisinger neve nem szerepel a tanácsosok között. Reisinger 1854-től kezdődően látta el a kórházi gondnokságot. Az említett évszámok ütközése kapcsán felmerül az a kérdés, hogy vajon volt-e olyan időszak, amikor mindkét tisztséget egyidejűleg töltötte be? Ennek valószínűségét látszik alátámasztani az 1857 decemberében Duzár István akkori polgármester elnökletével a városi tanácsban tett előterjesztés, mely szerint „az adakozás útján bejött kivilágítást összegeknek hová fordításáról Pathy János és Reisinger József urak mindaddig számot nem adtak, továbbá Reisinger József volt városbíró úr a Csendőri, a Kórházi, a Válicka szabályzási és az 1855-ös kolerái költségekről vezetett számadásait nem mutatta be a többszöri sürgetések és újabb felszólítás ellenére sem" ezért a polgármester kéri a szolgabírót, hogy „hivatalos közbejöttével a számadások tüsténti beadására a nevezettet szorítani szíveskedjék" Tehát Reisinger számadásait a kórházi költségekre vonatkozóan is kérte a város. Az 1855-ös kolerajárvány alkalmával a választmányt a szolgabírói hivatal útján felhatalmazták, hogy a városbíró által (aki ekkor még minden bizonnyal Reisinger) a kolerajárvány alatt egy fő orvost fogadhat fel 5 pengőforint fizetés mellett. Azt, hogy ez a fizetés milyen időtartamra szólt, nem sikerült kideríteni, jellemző viszont, hogy az orvosoknak egyike sem fogadta el ezt a fizetést, hanem ingyen gyógyítottak a járvány ideje alatt.

29 Reisinger a szokásos gondnoki teendőket végezte, kezelte a kórház pénzét és igyekezett előteremteni az anyagi alapokat. 1858-ban az egyik tanácsülésen a polgármester bemutatta a Reisingeren előző évben követelt és most általa beadotj számadásokat, melyeket a városi számvivő is megvizsgált.

30 Felmerült itt olyan kérdés is, hogy Reisinger a tanács tudta és beleegyezése nélkül vásárolt árucikkeket, így „azok a mezőváros közönségét nem illetvén 26 ZML. Zeg.jkv. 1855. január. 27 Simonffy E. 1971. 28 ZML. Zeg.jkv. 1857. december. 29 ZML. Zeg.jkv. 1855. 30 ZML. Zeg.jkv. 1858. június.