Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - Bugyi Balázs: Az első hazai, orvosi műszerről írott értekezésről

zető főorvosa átalakította a forcepset olyan módon, hogy annak belső részét kivágta és ennek révén mind a szülő nőre, mind az újszülöttre gyakorolt nyomást csökkentette, a fejnek a beilleszkedését megkönnyítette (lásd 2. ábra). Rechberger, akinek osztályán Wolff maga is dolgozott, az általa módosított Roonhuysen-féle szülészeti fogót nehéz szülések esetében rendszeresen alkalmazta. Wolff saját tapasztalatai és Rechberger főorvos irányítása alapján értekezésében tárgyalta az eredeti Roonhuysen-féle forcepset, annak Rechberger által továbbfejlesztett formáját és ismertette, hogy mikor és milyen módon kell a szülészeti fogót alkalmazni. Az 1771 — 1775. években, amikor a bécsi Szent Márk kórházban a Roonhuysen — Rechbergerféle forceps alkalmazásra került, 2207 szülésből csak 214 volt halva szülés és a többi élve született és életben is maradt, ami a korabeli szülészeti adatok szerint igen jó eredménynek tekinthető. Nem tünteti fel azonban az értekezés, hogy a forceps ténylegesen hány esetben került alkalmazásra, milyen számszerű eredményeket értek el vele és hogy hány szülő nőt, illetőleg újszülöttet ért a fogó alkalmazása során egészségkárosodás. Az értekezés „thesisei" között megtalálni a figyelmeztetést, hogy forcepset csak „desperált" esetekben, de akkor teljes bátorsággal és határozottsággal kell alkalmaznunk. Vitára bocsátja a szerző, Deventene és Campent történő hivatkozással, a forceps szülészeti alkalmazásának indikációit is. WOLFF ANDRÁS ÉS MUNKÁSSÁGA Az értekezés szerzője, aki egyben az egyik első hazai szülészeti szakmunka auktoraként is értékelhető, Wolff András 1741. október hó 11-én Keresztényszigeten (Erdélyben) született. A gimnáziumot Nagyszebenben végezte. Orvosi tanulmányaira Bécsben kerül sor, ahol a Szent Márk Kórház szülészeti osztályán ismerkedik meg a korszerű szülészettel. 1777-ben a nagyszombati tudományegyetem orvoskarára iratkozik át, minthogy Magyarországon szándékozik orvosi gyakorlatot folytatni. Protestáns vallása miatt Nagyszombatban csak ,,licentiátussá" avatják — amely közhivatalnok, tiszti főorvosi állás, egyetemi tanári kinevezésre teszi csupán alkalmatlanná. Wolff András hamarosan Erlangenbe utazik, ahol az ottani orvoskar minden további kiegészítő vizsga, illetőleg értekezés megiratása nélkül orvosdoktorrá avatja (az erlangeni egyetem orvostörténeti intézetének levélbeli közlése szerint). Hazatérve Nagyszebenben kezd orvosi gyakorlatot. 1793-ban megírja „Nagyszeben városának, de ezen túlmenően Erdélynek egészsége megőrzése tekintetében fennálló egyes súlyosabb akadályokat" című egészségügyi felvilágosító munkáját. A könyvecske Hochmeister Márton nagyszebeni nyomdász kiadásában, oktáv alakban, 35 oldalnyi terjedelemben jelent meg. A könyvecske érdekessége, hogy Wolff András egy nagyobb város és környéke konkrét viszonyait felmérve értekezik az egészség megőrzésének akadályairól és azok elhárításának lehetőségeiről. A károsító tényezők között a legfontosabb szerepet a kuruzslóknak tulajdonítja, akik tudatlanok, csalók. Kifogásolja a bábák tudatlanságát és erkölcsi nívóját. Megkívánja a bábák alapos képzését és működésük szakszerű ellenőrzését. A környezeti tényezők között a víznek fontosságára utal és igyekszik odahatni, hogy Filtsch Dániel vezető lelkész javaslatának megfelelően a rezinai forrás vizét vezessék be Nagyszebenbe a városi vízellátás biztosítására. A város