Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

KÖZLEMÉNYEK - Silló-Seidl, Georg: Semmelweis életének utolsó állomásai és valódi boncjegyzőkönyve (német nyelven)

vételi naplót Semmelweis adataival. A napló bejegyzéseit ugyan már Schürer v. Waldheim Semmelweis-életrajza is idézi, de — mint most kiderült — módosí­tásokkal és a pontos lelőhely megadása nélkül. Pl. Schürernél hiányzik a halál pontos órája; a kórforma szerinte „Manie", míg az eredetiben „Tobsucht" áll. A második rész az eddig ismert boncjegyzőkönyveket veti össze egymással s hite­lességük kérdését vizsgálja. Abból indult ki, hogy több mint 100 évvel Semmelweis Ignác halála után, élete utolsó heteinek és halálának bizonyos körülményei még min­dig tisztázatlanok. így például Semmelweis boncjegyzőkönyveként több különböző szöveg volt forgalomban, amelyek részben eltérő megállapításokat tartalmaztak. Semmelweis boncolásáról az első közlemény mintegy 14 héttel halála (1865. augusz­tus 13.) után, az Orvosi Hetilap 1865. nov. 26-i számában látott — magyar nyelven — napvilágot Scheuthauer Gusztáv, a budapesti egyetem későbbi kórbonctan-profesz­szorának tollából. A közlemény kiegészítő részét Theodor Meynert (a bécsi elme­gyógyintézet későbbi psychiatria-professzora) írta. Noha a szerzők egyetlen szóval sem állítják, hogy a boncolást ők végezték, a későbbi Semmelweis-irodalom — e köz­lemény alapján — ezt egyszerűen így értette. Semmelweis boncjegyzőkönyvét másodízben Georg Sticker ismertette 1924-ben. Ebből két összefoglalást is olvashatunk: az eredeti szöveg elején és végén levőt. Állí­tása szerint „szó szerint vette át a bécsi kórtani intézet okmányának szövegét". 1947-ből származik a következő közlemény. Szerzője: Leopold Schönbauer, előbb a bécsi egyetem sebészprofesszora, majd az orvostörténeti intézet igazgatója. Beve­zetésképpen ezt írja Schönbauer: „Itt közöljük a boncjegyzőkönyv másolatát." A budapesti egyetem kórtani intézetének egykori igazgatója, dr. Haranghy László kérésére bécsi kollégája, Chiari 1958-ban elküldött neki egy gépírásos jegyzőkönyvet, amelyet Chiari „valódi másolatként" (richtige Abschrift) hitelesített. Ez a bonclelet egy jelentéktelen eltéréstől eltekintve azonos a Schönbauer által közzétettel. (Chiari „Ignatz"-ot, Schönbauer „lgnaz"-ot írt.) Sticker, Schönbauer és Chiari egyaránt azt állították, hogy az eredeti jegyzőkönyv szövegét közlik, Scheuthauerről és Meynertről viszont az irodalom egy ideig felté­telezte ezt. A négy szöveg azonban eltér egymástól. Következésképp csak az egyik — vagy egyik se — lehet azonos az eredetivel. Silló-Seidlnek sikerült Holzner professzornak, a bécsi egyetem kórbonctani intézete jelenlegi igazgatójának segítségével az eredeti boncjegyzőkönyvhöz hozzájutnia. A jelen tanulmány az eredeti kézirat fotókópiáját, betűhív nyomtatott szövegét és a többi változattal való összehasonlítását tartalmazza. Hogy az eltérések mennyire „lénye­gesek" vagy „lényegtelenek", azt a szakemberek további vizsgálatai hivatottak el­dönteni. Az eredeti szöveg kritikai közlése mindenesetre egyértelmű kiindulási hely­zetet teremtett. Végezetől meg kell említenünk, hogy Silló-Seidl Semmelweis kórlap­jában még egy kórbonctani leletre bukkant, mely kiértékelésében az eddigiektől lé­nyeges eltéréseket mutat (lásd e folyóirat egyik következő számát). G. SILLÓ-SEIDL, Dr. med. D-6000 Frankfurt a. M. Thorwaldsen-Str. 19. B. R. D.

Next

/
Thumbnails
Contents