Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - Dóka Klára: Közegészségügyi viszonyok Pesten az 1866. évi kolerajárvány idején

előfordult néhány eset Erdélyben is. Október végén elterjedt Franciaország jelentősebb városaiban, néhol Angliában is. Bécsbe és Pest-Budára ezúttal nem tört be. Novembertől a betegség lassú eltűnéséről jelentek meg a beszámolók.

3 Az 1865. évi kolera méreteiben nem haladta meg a korábbi járványokat, de európai megjelenése arra intette a hatóságot, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a betegség továbbterjedésének megakadályozására. A század 20-as, 30-as évtizedeihez képest nőtt az orvostudomány empirikus tapasztalata a kolerát illetően. Tisztában voltak azzal, hogy a betegség forró égövi eredetű, Európában a nyári hónapokban terjed el. Megfigyelték, hogy iszapos, televényes talajon gyakrabban fordul elő, mint homokos területen. Befolyásolják az életkörülmények, az éghajlatnak nem megfelelő ruházat, a zsúfolt lakások. A járvány a sűrűn lakott területeken terjed el elsősorban, és annál tovább tart, minél nagyobb számú a népesség. Ha az első időben viharos lefolyású, akkor sokáig fog elhúzódni, ha könnyű esetekkel kezdődik, gyorsan el is múlik. Kitörésében, elterjedésében közrejátszanak a nagyobb gyülekezetek, vásárok, kiállítások, zarándoklatok, hadjáratok, ahol — hosszabb-rövidebb ideig — a megszokottnál rosszabb körülmények között él együtt sok ember.

4 Még vitás kérdés volt az, hogy a kolera fertőző-e, de általában ragályosnak tartották. Megfigyelték, hogy ha egy család megkapta, az könnyen elterjedt a házban, utcában és a környező területen; máskor pedig a kórházakban a beteget ápoló orvosok — természetesen a megfelelő fertőtlenítés miatt — egészségesek maradtak. A kolera kórokozójának valamilyen ,,miasmá"-t tartottak, amelynek mibenlétét azonban nem tudták meghatározni. Különösen jelentősek voltak Pettenkofer

5 kutatásai, aki a kolera elterjedésében a talajnak, a vízállásviszonyoknak, a rossz ivóvíznek, fertőzött levegőnek mint járványfaktornak nagy jelentőséget tulajdonított. Egyre fontosabb lett a betegek elkülönítése, a fertőtlenítés, a gyakori szellőztetés és a városon belül a köztisztaság fenntartása.

6 1865-ben országos szakbizottság ült össze, és „Utasítást" dolgozott ki arra az esetre, ha a kolera eléri a birodalom határait.

7 Az „Utasítás" figyelmeztette a lakosságot, hogy a betegség az ország határai felé terjed. Ismertették a kolera jellemét, kórlényegét, lefolyásának szakaszait. Az „Utasítás" készítőinek az volt a véleménye, hogy a beteg teste nem ragályos, ürülékét azonban fertőtleníteni kell. A kolera megelőzésének lehetőségét a mértékletes, de megfelelő táplálkozásban, az időjáráshoz igazodó ruházatban, tágas lakásokban és megfelelő tisztaságban látták. Utasították a hatóságokat, hogy gondoskodjanak a betegek elhelyezéséről. Ahol nincsenek kórházak, ott béreljenek megfelelő lakásokat, a hatósági orvosok mellé — napidíjjal — vegyenek fel magánorvosokat is. Legyen megfelelő gyógyszerellátás. Ahol kevés a gyógyszertár, ott a községházán és a lelkésznél árusítsák. A hatóság 3 Balogh Kálmán: Az 1865. évi cholera járvány. Orvosi Hetilap, 1865. 44, 46. sz. 709711, 739-743. 4 Plosz Lajos: A choleráról. Pest. 1867. 55—56, 60, 65, 147—148. 5 miasma = általában az endemiás tömeges megbetegedések kóroki feltevése volt. Pettenkoffer: német természettudós (1818—1901) Berlinben elveiről vita folyt, amit a hazai sajtó is kommentált. 6 Orvosi Hetilap, 1865. 46. sz. 743. „hogy valahova becipelt szervi méreg szaporodjék, ez a rohadó anyagokkal fedett talaj által, a kellő levegőmozgás hiánya, rossz ivóvíz és tisztátalanság folvtán előmozdíttatik." 7 Budapest Főváros Levéltára (BFL) Pesti lt. Tanácsi VII. 501/1965. ht. 75 382.