Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - M. Varga Mária: Zsoldos János (1767—1832) élete és munkássága

mossa le kezeit, és úgy menjen másik tiszta szülőhöz, ott is lágy meleg korpás vízben elébb kezeit megöblítvén. Méh és Bél Klistir tsőjét minden használat után kitisztíttsa, megmossa. A tsetsemő száját tisztítván, gyenge ruhát tekerjen kezére, és mezítelen ujjal szájba ne nyúljon. Zsoldos János Diaetetikájának második könyve a betegek magatartásával foglalkozik. Két részből áll: általában a betegek, majd a különböző betegségben szenvedők magatartásáról szól. Egy központi gondolat hatja át művének e részét: A beteg ember orvoshoz forduljon! Ne kuruzsoltassa magát „asszonyok által", se a maga esze szerint, vagy könyvek szerint ne gyógyítsa. Zsoldos János érdeklődő, kutató természetének gyümölcse az 1815-ben publikált História Chorticis Rhus Cotini (A cserszömörce kérgének története) című műve. A könyvecske előszavában megismerkedhetünk a felfedezés történetével. Elmondja, hogy hivatalból, az orvostudomány segítése céljából eleget tett annak az 1808-as helytartótanácsi határozatnak (Dec. 12. No. 2241.), amely pályázatul tűzte ki, hogy orvosok és gyógyszerészek hazai növényekben kutassák a szükséges keleti gyógyszerek hatóanyagát. Minderre a háborús körülmények miatt került sor. Zsoldos a kinint tudja helyettesíteni a cserszömörce kérgéből előállított surrogátummal. A kémiai vizsgálatot a pápai irgalmasok kórházában végezték, s ott is próbálták ki a szer hatóerejét. Az 1809-es év végi jelentésben már beszámol öt olyan esetről, melyben eredményesen használta a kivonatot. 1810-ben klinikai megfigyeléseit közli volt professzorával, Jacquinnel, s az ő segítségével eljuttatja munkáját az Osztrák Monarchia protomedikusához, A. J. Stiffthez, és a bécsi Orvosi Társasághoz. Az ellenőrző vizsgálatok után törvényesítik és engedélyezik a készítmény árusítását. Zsoldos János e felfedezéséért 100 arany királyi jutalomban részesült. Zsoldos könyvének első részében a rhus cotinus irodalmával foglalkozik. Vizsgálja az elnevezés eredetét, közli a növény nevét a különböző nyelvekben — magyarul: sárga szömörcefa — majd az ókortól kezdve áttekinti a növénnyel foglalkozó szakirodalmat. Elmondja, hogy a pápai questor kertjében látott cserszömörcét, majd tanulmányozta a növény irodalmát, s megkezdte vele a vizsgálatokat, de nem a levéllel, hanem a kéreggel. Az irodalmi adatok között megemlíti, hogy Decsy Sámuel orvosdoktor, a bécsi Magyar Kurír szerkesztője már 1810-ben közölte Zsoldosnak a cserszömörcefa kérgével végzett kísérleteit és eredményeit. 1812-ből egy névtelen szerző közlését ismeri, aki hasonló leírást jelentetett meg a cserszömörcéről. Ezután a növény botanikáját ismerteti. Hivatkozik a Debreceni Füvészkönyvre (megjelent 1807-ben), amely a növény legjobb leírását tartalmazza, s ismerteti a magyarországi lelőhelyeket is. A Bakonyban, Palota, Veszprém, Pápa környékének fennsíkjain él a balzsamos illatos anyagot kérgében tartalmazó cserje. Részletesen beszámol a kémiai vizsgálatokról, melyeket 1809 és 1811 között végzett Pápán az irgalmasok kórháza gyógyszerészeinek segítségével (Weibl Barnabás, Damascenus), valamint egy világi gyógyszerész, Bisistye Ignác közreműködésével. Ezt követően a cserszömörce kérgében található vegyi anyagokat ismerteti, majd leír 24 esetet, melyben eredményesen használta a cserszömörcekéreg kivonatát. Felsorolja azokat a betegségeket, melyeknek gyógyításában használható az új gyógyszer. A Tudományos Gyűjtemény 1817-es évfolyamában terjedelmes tanulmányban számol be Zsoldos János az 1809—10-es évek háborús eseményeiről A franciák Pápán,