Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

SZEMLE Könyvekről - Kapferer, R.: Die anatomischen Schriften in der hippokratischen Sammlung (Vida Tivadar) - Kock, W. (ed.): Nordisk Medizinhistorisk Arsbok 1976 (Némethy Ferenc)

Kapferer, Richard: Die anatomischen Schriften — Die Anatomie — Das Herz — Die Adern — in der hippokratischen Sammlung. Stuttgart, Hippokrates Verlag, 1951. 55 S. 12 Abb. Emile Littré „Oeuvres completes d'Hippocrate" c. 1861-ben Párizsban megjelent kiadása alapján készült ez a fordítás 3 kisebb terjedelmű hippokratészi műről. Közülük az első csonkán maradt ránk. Mindháromnál bevezetés, ill. tartalmi áttekintés is megkönnyíti a megértést. Az ábrák az erekről szóló mű megértését teszik könnyebbé. Különösen ennél a résznél volt szükség a legtöbb szövegkritikai és filológiai munkára, amit a müncheni Anton Fingerle és Franz Lommer végeztek. Ehhez a részhez alaposabb orvostörténeti értékelést is fűzött a fordító, aki már Hippokratész egyéb munkáit is közzétette ugyanennek a kiadónak a gondozásában. Vida Tivadar Kock, Wolfram (ed.) : Nordisk Medicinhistorisk Ârsbok 1976. Stockholm, 1976. 205 p., 40 ill. A Wolfram Kock docens szerkesztésében megjelent évkönyv nemcsak a stockholmi orvostörténeti múzeum kiadványa, hanem — a címlap tanúsága szerint — a helsinki, reykjavíki, dán és norvég orvostörténeti társaságokat is képviseli. Sőt az 1976-os esztendő krónikájából arról értesülünk, hogy március 27-én a Stockholmi Orvostörténeti Múzeum ülésén finn javaslatra megalakult az Északi Orvostörténeti Társaság (Nordic Society for the History of Medicine = Nordisk Medicinhistorisk Förening), amely nem egyéni tagokat, hanem a skandináv államok orvostörténeti társaságait tömöríti, tehát amolyan „társaságok társasága". Feladata: a kapcsolatok és az együttműködés ápolása az orvostörténeti kutatás, oktatás és múzeumi tevékenység ösztönzésére és támogatására. Az új csúcsszerv elnökévé Dr. Wolfram Kockot (Stockholm), főtitkárává Mr. Hindrik Strandberget (Helsinki), elnöki bizottsági tagjává pedig Dr. Oivind Larsent (Oslo) választották. Az új társaság elsősorban az orvostörténeti oktatás helyzetét kívánja felmérni az északi államokban. Ebben a tárgyban Larsen professzor szeptember 30-án és október 1-én szimpóziumot szervezett Oslóban (p. 191). A 17 rövid tanulmányt tartalmazó kötet túlnyomórészt skandináv tárgyú és svéd nyelvű, bár valamennyi közelményét angol nyelvű összefoglalás egészíti ki, kettő közülük pedig teljes egészében angolul íródott. Ezek egyike Semmelweis svédországi vonatkozásairól szól (Kock, Wolfram: Semmelweis and Sweden. 98 -107. p.). Többen Semmelweis svéd előfutáraként emlegették Pehr Gustaf Céderschjöldöt (1782— 1848), az 1775-ben alapított Stockholmi Nyilvános Szülőotthon (Public Maternity Hospital) igazgatóját és a Karolinska Institute szülésztanárát, míg E. Bovin tanulmánya (Semmelweis előfutára volt-e P. G. Cederschjöld ? 1947) meg nem fosztotta ezt az egyébként kétségtelenül érdemes svéd orvost az eltúlzott jelzőtől. Cederschjöld ui. előre mutató intézkedéseket tett ugyan a betegek tisztántartása érdekében (külön törülköző és szivacs minden ágyhoz; a szivacsok kifőzendők, mielőtt új beteg lemosására használják; egy kis klórmeszet kevertet a betegek mosdóvizébe): de a gyer-