Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)

SZEMLE Könyvekről - Grensemann, H.: Knidische Medizin (Vida Tivadar)

hozásban szereztek. Olyan teljesítményeket értek el, amelyeket csak koruk legjobb szakemberei vittek végbe" — írja könyve előszavában. Csupán a jezsuitákkal azért foglalkozik, mert szorgos utánjárás után sem tudott más rendbeli nyomára akadni, aki a tárgyidőben (17. és 18. sz.) Közép- és Dél-Amerikában működött s amellett a német nyelvterületről származott. A szerző kutatásaival és könyvével megismerkedve önkéntelenül felmerül a magyar olvasóban az a kérdés, vajon a Dél-Amerikába került magyar jezsuiták (Fáy Dávid [megh. 1767.] és mások) életének és tevékenységének emlékeit nem lenne-e érdemes orvos- és általában tudománytörténeti szempontból átböngészni. Vida Tivadar Grensemann, Hermann: Knidische Medizin. Teil I: Die Testimonien zur ältesten knidischen Lehre und Analysen kindischer Schriften in Corpus Hippocraticum Berlin-New York, De Gruyter, 1975. XXIII+275 S. E mindenképpen alapos munka a nyugat-berlini egyetem orvostörténeti intézetének ARS MEDICA sorozatában jelent meg, amely a régi orvostudomány forrásismeretét elősegítő tanulmányait és szövegkiadásait két osztályban teszi közzé; a II. osztály foglalkozik a görög-latin medicinával. Ennek a 4/1. kötete a hamburgi szerző Karl Deichgräbernek ajánlott könyve. Knidos városa Kisázsia nyugati partvidékén, Kária tartományának egyik keskeny, az Égei-tengerbe mélyen belenyúló félszigetén terül el. A régészeti kutatások még nem tisztázták minden kétséget kizáróan a város földrajzi helyzetét, de orvosi hagyományaira mutat egyfelől az orvoslás ókori műveléséről nevezetes Kos szigetének közelsége, másfelől az a tény, hogy ókori feliratról ismeretes a félsziget nyugati csücskében létezett Asklepios-szentély. Herodotos (484 k. i. e. — 425) is említi lalkosait, akik szerinte Lakedémoniából vándoroltak oda. Kereskedtek a Földközi-tenger számos jelentős empóriumával, ami részben a róluk szóló, ill. tőlük való orvosi szövegekben is tükröződik. Az előszó és a bibliográfia (VII—XXIII) után az A. fejezetben ismerkedünk a knidosi orvosokról szóló feljegyzésekkel, valamint a nézeteikre és orvoslásukra vonatkozó görgő nyelvű töredékekkel, többek között Galenos, Soranos, Piaton, Aristoteles, Caelius Aurelianus (nála latin nyelvű idézettel) és mások műveiből. A B. fejezet egy történelmi bevezetés után (B.I.), az egyes fejezetekkel és töredékekkel külön is foglalkozik (B.H.), majd a C. rész (a legterjedelmesebb, 80—202. lap) kritikai elemzést nyújt a közölt anyagról. A függelékben foglalkozik szerzőnk a Corpus Hippocraticum De sterilibus és De fistulis c. könyveivel, valamint azzal a kérdéssel, hogy milyen összefüggés van a kos-i Dexippos és a Corpus Hippocraticum knidos-i írásművei között. Szöveghelyek, görög szavak, tárgyak és személyek jegyzéke teszi teljessé a könyvet. A főként filológiai módszerrel végzett kutatás egyik célja, hogy kimutatva a Corpus Hippocraticum legrégibb részeinek knidos-i eredetét szűkítse azoknak az írásoknak a körét, amelyek esetleg kos-i eredetűnek tekinthetők. Pozitív célkitűzése pedig, hogy minél szélesebb alapon lehessen olvasni a korai knidos-i medicina szövegemlékeit. Grensemann szerint ezekről feltehető, hogy időben megelőzik a kos-i,