Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 80. (Budapest, 1976)
KÖZLEMÉNYEK - Blázy Árpád—Bukta Szabolcs: Reisinger József működése és a zalaegerszegi kórházak a 19. század közepén
gyonáróli rendelkezés egészen a kórházgondnok önkényére van hagyva. Szerződések minden bejelentés nélkül tetettek, és pedig a szerződésekben kellő avatottság nélkül, az adóslevelekből több már is haszonvehet étlen és mégis számadásban vezettetik, a kórház számára fa vásárlások minden szabály nélkül történnek, a kórházi szegények száméira évnegyedenként sok pénz fizettetik ki anélkül hogy az valakivel elismertetnék, több pénz fizettetik ki a szegényeknek és szentmisékért hagyományozás címe alatt anélkül, hogy valahol nyomdoka volna a számadásban hogy ki által micsoda és mennyi pénz volna arra hagyományozva, egyszóval minden a legnagyobb rendetlenségben. A városi közgyűlés határozottan kimondotta, miszerint valamint a várost illető minden dolgok, úgy a kórházak felügyelete is a városi tanács köréhez tartozván, annak tudta és jóvá hagyása nélkül a gondnokok mit se tehessenek, és ha számadásaikban a városi tanács jóvá hagyása nélkül okiratokat használnak, azok a számadásba érvényteleneknek tekintessenek. Hogy pedig az eddigi rendetlen kezelés valahára megszűnjön, és ezen szent, az emberiség javára üdvös alapítványnak vagyona a legszigorúbban kezeltessen, egy végső és átadási hiteles okirat készítésére mely szerint számadó a számadását kezdhesse, úgy a számadás vezetésére egy könnyű egyszerű és mégis világos minta azonnali kimunkálására választmányi tagoknak a már említett bizottmány tagjai oly kéréssel neveztessenek ki, hogy ez érdemben készítendő munkálataikat a legközelebb tartandó városi közgyűlésre bemutatni szíveskedjenek."38 Nem érdektelen itt megvizsgálni, mi lehetett az oka a Reisinger körüli hercehurcának. Az, hogy saját zsebére gazdálkodott volna a város pénzével, egyáltalán nem valószínű, nem is hihető. A kórházi gondnokságból származó jövedelem Reisinger vagyonához mérve teljesen jelentéktelen volt. Utódja, Rigó Ignác egyik beadványából kiderül, hogy Rigó évi fizetése 40 váltóforint volt — a beadványban ennek felemelését kérte, amit meg is kapott 39 —, ebből következtethetünk arra, hogy Reisingeré sem lehetett több. így nyilvánvalóan csak a társadalmi szereplés érdekében vállalta a kórházgondnokságot. Az igazi magyarázatot a politikai viszonyok adják. Zalaegerszegen az 1850-es évek végén kiélezett küzdelem indult meg a város vezetéséért. Két párt küzdött egymással a hatalomért. Mindkét párt hangadói ügyvédek voltak. A „baloldalias" és „jobboldalias" párt — a Deák párti Pesti Napló nevezte Így40 — küzdelme váltakozó szerencsével folyt. 1861-ben a „jobboldalias" párt tört előre. Érdekes módon Reisinger, bár nagy vagyonnal rendelkezett, a „baloldalias" pártot támogatta, ami feltételenül reformra törekvő, haladó gondolkodására vall. Ide tartozott a szegényebb aktív gyógyszerész, Anisits Dániel fia is. A „jobboldalias" párt a város vagyonosabb rétegét tömörítette, vezetőik Isoó Alajos ügyvéd és testvére, Isoó Ferenc gyógyszerész voltak. Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy az 1861-ben hatalomra jutó „jobboldalias" pártnak érdekében állt Reisingert a politikai küzdőtérről eltávolítani, esetlegesen a városi polgárok belehelyezett bizalmát megingatni. Nagy valószínűséggel ez a magyarázata a személyét ért sorozatos támadásoknak és a számadások beadása körül részéről történt huzavonának. 38 ZML. Zeg.jkv. 1863. márc. 15. 39 ZML. Zeg.jkv. 1863. febr. 9. 40 Simonffy E. Fejezetek. 1970.
