Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

TANULMÁNYOK - Ritóókné Szalay Ágnes: Balsaráti Vitus János — magyar orvosdoktor a 16. században

Sejtésünk szerint e vita során kellett Balsarátinak előállnia saját véleményével. Perényi nem tűrhette, hogy jól képzett udvari orvosa, aki egyúttal teológus is volt, hallgasson az Európa szerte vitatott kérdésben. Műve nem maradt fönn, valószínűleg kéziratban terjedt. Szikszai Fabricius közölt adatai alapján következtethetünk tartalmára. Perényi Gábornak ajánlotta a latinnyelvű munkát. Tehát nem egy egyszerű, gyors segítséget nyújtó receptgyűjtemény volt, amelyet udvarházaink jobbára csak magyarul tudó háziasszonyai forgathattak volna. Különben is a pestis kézikönyveknek megvolt a maguk kialakult felépítése. Először a betegség okait tárgyalták, majd a megelőzést és az arra szolgáló recepteket ajánlották, ezt követte magának a betegségnek leírása és a gyógyszerek felsorolása. Balsaráti először a megelőzéssel foglalkozott („de pestiferi coeli intempérie morbida praecavenda"), az ajánlatos étrenddel („de.. .exquisitarationediaetaesalubrisinstituenda)". Meliusszal szemben azt vallotta, hogy a betegséget a fertőzött levegő terjeszti és ennek megfelelő gyógyszereket javasolt ( „praesentissimisque med icament is ad curanda corpora per venenati aeris noxam infecta adhibendis)". Bizonyításul felsorakoztatta az orvostudomány klasszikus tekintélyeit („complexus omnia medicorum classicorum placita, quae in ill ins argumenti compendiosam tractationem poterant incttssere)". Munkája közkézen forgott, írja róla Szikszai, ami természetes is, lévén ideológiai és praktikus szempontból is aktuális. Nem kétséges, hogy álláspontja a Méliuszéktól vitatott kérdésben a teológiai és gyakorló orvosi álláspont összebékítése volt, a wittenbergi tanítás szakszerű megfogalmazása. Sajnálhatjuk, hogy ez a tudományos igényű munkája nem maradt ránk, mert bizonyára több népszerű könyv forrásává vált. Bánfihunyadi Mogyoró Benedek református lelkész „Az mirigh halálról való rövid kerestieni értelem" (1577 ?) c. művében, amely csak töredékesen maradt fenn, ugyancsak szembeszáll az ,,újkeresztyének" (anabaptisták) fatalizmusával.

29 Balsaráti barátja, Károlyi Péter pedig hosszasabban tárgyalva az orvosságok kérdését teológiai művében, igenlő válaszát azokkal a bibliai helyekkel igazolja, amelyeket már a wittenbergi egyetem orvosi karát ismertetve tárgyaltunk.

30 Végletes nézeténél Méliusz se maradt meg, mert éppen ő adta a nép kezébe az első magyarnyelvű gyógyfüves könyvet. Századok távlatából visszatekintve, ma már látjuk a hadállásokat. A teológiai megfogalmazást a legvilágosabban Komáromi Csipkés Györgynél olvashatjuk, egy századdal később ugyan, de tárgyalt korunkban is érvényesen: „Mert arról, hogy az Pestis előtt el fusson ember, az Szent írásban, az mi hitünknek és életünknek egyetlen eggy mérték sinorjában, sem regula, sem példa, sem parancsolat sohol sincsen".™ A kérdés gyakorlati oldalát tekintve pedig Pápai Páriz Ferenc mondta ki az igazságot: „Szabad-é a pestistől futni? Nem felelhetni egyebet, hanem németnek szabad, de nem magyarnak : mert amannak mind ezekben is szép rend tartása és szokott uzussa vagyon."*

2 Hová is futhatott volna Méliusz kerítetlen városából az a nép, amely a török torkában amúgyis megszokta már az állandó életveszélyt. 29 IíK2S (1918) 193-195. 30 Károlyi Péter: Az halairól, fel támadásról, es az örök életről haznos es szükséges köniveczke. Debrecen, 1575. N

3 31 Komáromi Csipkés György: Pestis pestise. Debrecen, 1664. 86 — 87. 32 Pápai Páriz Ferenc: Pax corporis. Kolozsvár. 1690. 296—320.