Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

MŰHELYTANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái

bőven akadt kivétel. Magyarországon például a gyógyszerészek — csekély számuk miatt — nem tömörültek céhekbe. A fentiekből kitűnik, hogy a középkorban merev hierarchia alakult ki az orvosi mesterség különböző ágai közt. A középkorra általánosságban is jellemző volt bizonyos „kasztszellem", amely az egyes mesterségekben foglalkozási gőgként jelentkezett. A borbély büszke volt arra, hogy borbély, a szabó, hogy szabó — az orvosoknál ez még fokozottabban mutatkozott meg, így a gőgös magatartás szinte az orvos viselkedésének velejárója lett. Az orvostársadalomban a legfelső réteget az egyetemet végzett orvosok képezték. Közülük kerültek ki a professzorok, magisterek, s minden magasabb tisztet ők töltöttek be (udvari orvos stb.) Az egyetemeken az orvosok a papi öltözetnek megfelelő vagy ahhoz közelálló ruhát — hosszú, ujjas, tunikaszerű alsó ing felett egy ugyancsak hosszú, bővebb,