Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
MŰHELYTANULMÁNYOK - Szlatky Mária: Ötezer év orvosi ruhái
A római korból orvosábrázolás viszonylag kevés maradt fenn. Ennek többek között az lehet az oka, hogy a római birodalomban az orvosok furcsa s nem mindig dicső szerepet töltöttek be, különösen az első századokban. Az első orvosok görögök voltak, gyakran rabszolgák, az első jelentős orvosegyéniség Aszklépiádész (i. e. 1. évszázad eleje). A rómaiak bár az oivostudományt becsülték, s a tisztaságnak, higiéniának — fürdők! — igen nagy volt a jelentősége, mégis római polgár - aki otthonában páter familias-ként gyógyított is háznépe körében — ritkán szánta rá magát az orvosi mesterségre. így az orvosi foglalkozás mindvégig idegenek területe maradt. A jövevények között pedig, akiktől semmiféle bizonyítványt nem kértek, bőven akadt kuruzsló, tudatlan ember, aki pusztán a meggazdagodás, a pénzszerzés miatt űzte a „gyógyító tevékenységet". így az orvosi foglalkozás nagyrészt lezüllött, az orvosok tevékenykedését nem sokra becsülték. A jelentős orvosi művek szerzői nem orvosok voltak, hanem enciklopédikus műveltségű emberek (Celsus, Plinius), akik többek között a tudománynak evvel a területével is foglalkoztak. Később, az időszámítás utáni századokban sokat javult a helyzet, a iatreionokban, majd a collegium medicumokban már nagytudású orvosokat képeztek. I. u. 2. évszázadban tevékenykedett Galenosz is, aki kétségkívül a legkiemelkedőbb hatású alakja az orvostörténetnek. Az orvoslás e sajátos helyzete jól tükröződött az orvosok öltözékében. Többnyire rabszolgák, felszabadított rabszolgák vagy más ország polgárai lévén, tógát csak akkor viselhettek, ha valamely érdemükért római polgárjogot nyertek. így, ruhájuk általában a tunika, amelynek változó hossza és színe jelezte a köztük is meglevő különbségeket. Külön említést kell tennünk a katonaorvosokról (Dioszkoridész is az volt), akikre a hadjáratok során igen nagy szükség volt, s akiknek öltözéke a katonákéval egyezett meg. A kiterjedt hódítások következtében a római kultúra s a római öltözködés egyes formái még sokáig éltek, jóval tovább, mint a birodalom maga. „Róma feltette magában, hogy valamennyi görögöt, hispánt és britanniait tógába öltözteti" - mondotta Seneca. 3 Ha ez így nem is valósult meg, a római öltözködés — bizánci közvetítéssel — az egész középkorban éreztette hatását, különösen a papi öltözetekben. ORVOSI ÖLTÖZÉKEK A KÖZÉPKORBAN. A SAJÁTOS ORVOSI VISELET KIALAKULÁSA A római birodalom hanyatlása és felbomlása után az orvostudományban a folytonosságot nem az európai, hanem a VII-XIII. században nagyhatalommá fejlődő, virágzó kultúrájú arab népek biztosították. Az arab orvostudomány legfőbb érdeme, hogy kiváló képviselői — Rhazes, Avicenna, Averrhoes — összegyűjtötték, kommentálták s ezáltal meg is őrizték a leghíresebb ókori szerzők munkáit. A kiterjedt arab birodalom nagyvárosaiban (Kairó, Bagdad, Cordoba stb.) jól szervezett és gazdagon ellátott kórházakat létesítettek, ahol a gyógyítás mellett gyakorlati és elméleti orvosképzés is folyt. Az araboknál az orvosok mindenképpen nagy becsben állottak, a papokkal megegyező tiszteletben részesültek. Sokan közülük nagy gazdagságra 5 id.: Broby-Johansen 81.
