Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
FOLYÓIRATOKBÓL - Gesnerus, 1976. (Friedrich Ildikó)
talgiát már nem tekintették önálló betegségnek, hanem a melancholia egyik válfajának. Az aetiologia tekintetében pedig megoszlottak a vélemények a pszichológiai ill. a fiziológiai okok elsőbbségét vallók között. Az amerikai nosztalgiának megint jellegzetes típusai alakultak ki: a bevándoroltak körében az óhaza utáni vágy sokszor több nemzedéken át váltott ki súlyos depressziót, főleg nőkben. A polgárháború idején (1861—65) pedig elsősorban a tizenéves gyerekkatonák közül kellett egyre többet leszerelni súlyos nosztalgiás tünetek miatt. Az első világháborút megelőző években már úgy beszéltek a nosztalgiáról, mint a múlt egyik elfeledett betegségéről, az újabb háborúk, emigrációk azonban ismét időszerűvé tették és teszik a nosztalgiával való foglalkozást. Némethy Ferenc GESNERUS - 1976 Vol. 33., No. 1-2 A Gesnerusnak ezen kötete köszönti a 70 éves Erwin H. Ackerknechtet, a jeles svájci orvostörténészt. A rövid méltató cikk után Ackerknecht 1965 után megjelent könyveinek, fordításainak és cikkeinek időrendi bibliográfiáját kapja kézhez az olvasó (Publikationen von Prof. Dr. med. Erwin H. Ackerknecht. —3 — 7. p.). Az 1965 előtt megjelent műveinek bibliográfiája a Gesnerus 1966. évi 1 — 2. számában jelent meg. Ezt követi Erna Lesky tanulmánya a bécsi viaszpreparátumokról (Wiener Lehrsammlungen von Wachspräparaten — 8—20. p.). Elsősorban a II. József által Firenzében megrendelt anatómiai-szülészeti viaszpreparátumokról van szó, melyeket a császár az 1786-ban alapított orvosi-sebészi Josephs-Akadémiának adományozott. Ez a gyűjtemény a Josephinumban, a mai Orvostörténeti Intézetben olyan hírre tett szert, hogy mellette más viaszgyűjtemények, melyek a 19. sz.-ban kerültek ide, már feledésbe merültek. Szó esik a viaszpreparátumokat számbavevő különböző kiadványokról — dr. Joseph Scherer monográfiájáról, prof. Anton Römer speciális mutatójáról, Wallmann és Wildner katalógusáról. 1795-ben II. Ferenc szorgalmazta, hogy a viaszfigurákat a nagyközönség is láthassa. A gyűjtemény nemcsak látványosság volt, hanem a festők és szobrászok számára jelentős tanulmányi lehetőség is. A kor orvosainak azonban kíméletlen kritikáját vívta ki a barokk pompával ékeskedő viaszgyűjtemény, mely éles ellentétben állott az Akadémiáról kikerülő katonaorvosok és sebészek elégtelen képzésével. A 18. sz. utolsó 5 évében folytatott harc a Josephs-Akadémia ill. a viaszpreparátumok ellen tk. a felvilágosodás küzdelme volt a barokk relikviák ellen. A vita a 19. sz. első harmadában ért véget, mikor a külföldi tanulmányutak ismét divatba jöttek a fiatal európai orvosok körében, akik valamennyien elismerően nyilatkoztak a gyűjteményről. A tanulmány szót ejt még az I. sz. Egyetemi Szemklinika szemészeti viaszpreparátumairól, valamint a mikológiái és pomológiai viaszgyűjteményről is. Huldrych M. Koelbing Az idegrendszer és az ún. „lelki tevékenység" Pavlov tanításaiban című tanulmányában ( Das Nervensystem und die „sogenannte Seelentätigkeit" in der Lehre Pawlows — 21 —29. p.) Pavlov tevékenységét elemzi. A pavlovi renexpszichológia tükrében vizsgálja a szerző a személyiséget és ennek megbetegedését, a különböző temperamentumokat, neurózisokat és pszichopatológikus állapotokat.