Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Ionescu, M.: Istoricul anatomiei umane moderne (Bugyi Balázs)

kidolgozni. Ez utóbbi tényezőt a német és a cseh munkásság célkitűzéseinek tükrében világítja meg. A kötet még két olyan tanulmányt tartalmaz, amely nem közvetlenül kapcsolódik az alcímben megjelölt témához. Harold Pickler — az eisenstadti Landesarchiv munkatársa — Mogersdorf múltját és jelenét dolgozza fel az első levéltári és ásatási adatoktól napjainkig, érintve a környék települési viszonyainak fejlődését, uradalmi szerkezetét, gazdasági- és kultúrtörténeti vonatkozásait is (13 — 42. !.). A másik tanulmány szerzője — Cennerné Wilhelmb Gizella — témájának Közép-Európa népeinek viselettörténetét választotta és elsősorban képi ábrázolásokon keresztül tárja fel az érdeklődők előtt a térség népszokásainak, népviseletének jellegét, egymásra való hatását és jegyzetapparátusában megadja e témakör teljes irodalmát. Kapronczay Károly Ionescu, Mihai: Istoricul anatomiei umane moderne. Craiova, Scrisul Românesc 1974. 157. p., 187 ill. Francia és angol nyelvű összefoglalás. A Román írás — Scrisul Românesc — kiadásában megjelent munkát Prof. Joan Iancu előszava vezeti be. A könyv lényegében két részre tagolódik, az első az anatómia történetét, a második pedig a román anatómia történetét foglalja össze. Az első részben a szerző érdekesen és didaktikusán áttekintést nyújt a legrégibb időktől kezdve Vesaliusig a bonctan fejlődéséről, részletesen taglalja Vesalius életét és anatómiai kutatásait, majd a Vesaliust követő kutatók működését ismerteti. Ismeri a magyar irodalmat, így Charles Baudelaire-nek a dolgozó csontvázról írt költeményét franciául és románul közölve említi, hogy a vers magyarul is megjelent Tóth Árpád fordításában. Tárgyalja az anatómusok szerepét a sebészeti műtéttan és a kísérletes orvostudomány fejlődésében, majd a szövettan kifejlődését ismerteti érdekes összefoglalásban. A könyvnek ez a része jó összefoglalás és a világirodalom alapján készült korszerű anatómiatörténet. Fontosabb a könyvnek második része, amely önálló feldolgozása alapján a román anatómia történetet dolgozza fel. Feltételezi Huttman Arnoldra hivatkozással Vesalius héber fordítójának és munkatársának Lazarus Hebraetis de Frigeisn&k erdélyi származását, ismerteti az erdélyi könyvtárakban előforduló Vesalius munkákat, más korai anatómiai jellegű műveket, így Galeotto Marzionak a „De homine" című művét tárgyalva szól Galeottónak Mátyás király udvarában betöltött szerepéről is. Fialla Lajos (1831 — 1910) bukaresti anatómus professzor tanított elsőként Bukarestben emberi holttesten anatómiát, azonban magyar származásáról nem tesz említést. Az 1775 — 1872 között Kolozsvárott működött Orvos-Sebészi Tanintézetről és az ott folyó anatómiai oktatásról, így Lenhossék professzorról sem szól. Viszont a kolozsvári tudományegyetem orvostudományi karán anatómiát oktató Czifra Ferencet, Török Aurélt, Davida Leót megemlíti és ír a 4000 emberi koponyát magában foglaló értékes anatómiai múzeumról is. Szól még a magyar származású Rainer L. Ferencről, aki a román embertan megteremtője és a funkcionális anatómia bevezetője Romániában. Rainer munkásságát Ionescu, Maros Tibor és Spielmann József egyaránt ismertették. Említés történik Apáthy Istvánról is, akinek fontos politikai szerepéről, a magyarság