Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Cantlie, N.: A history of the Army Medical Department, I-II. (Honti József)

Szaktanulmányaiból határozott világnézeti állásfoglalásai is megismerhetők. Elvetette az „életerő" oly gyakran felbukkanó fogalmának feltételezését, ezzel szemben az életre jellemző tulajdonságokat kizárólag fizikai és kémiai természetűeknek tartotta. Az életíró érdeme, hogy az egyes témák tudománytörténeti előzményeire utal és még inkább a modern vonatkozások szinte geneológiai pontosságú levezetése. Ezek is a Pfeffert foglalkoztató problémák aktualitását jellemzik (pl. a „tagmák" hypothetikus világából szinte egyenes út vezet a molekuláris biológiához). Mindezekkel kapcsolatban megismerjük Pfeffer kortársait, akik nem csupán barátai voltak, hanem hozzá hasonló jelentőségű kutatók (így Nägeli, H. v. Mohi, A. de Bary, W. Hofmeister). A kisméretű könyvben is bőven méretezett függelékek munkatársai közleményjegyzékét, a 265 főnyi tanítványtábort, valamint a szellemi elődök, kortársak és utódok rövid életrajzi adatait tartalmazzák, részletes név- és tárgymutatóval. Ezek közt három magyar munkatárs is található : Paúl Árpád, Szűcs J. és Dietz, S. (MágócsyDietz Sándor). A szerzőről érdemes tudni, hogy Pfeffer tübingeni katedrájának késői örököse, akinek munkássága is részben a Pfeifertől művelt témákat érinti (ismert műve „Die physiologische Uhr" 1963 és ennek angol fordítása). Lambrecht Miklós Cantlie, Neil: A history of the Army Medical Department. Vol. I-II. Edinburgh and London, Churchill Livingstone, 1974., 519 + 448 p., 10+18 ill. A kétkötetes katonaorvos-történeti munka szerzője angol kutató, Sir Neil Cantlie altábornagy. Mint az előszóban írja, a krimi háború története keltette fel érdeklődését az orvostörténelem iránt. De megdöbbenéssel vette észre, mennyire szakszerűtlenül számoltak be e háború történetírói az orvosi vonatkozásokról, elhatározta hát, hogy a valós tényeket tanulmányozza és ismerteti. A krimi háború iránti érdeklődése azután oda vezetett, hogy beszámolót írt a Katonaorvosi Osztályról, amely felölelte az állandó hadsereg (Standing Army) felállításától, 1660-tól, a Királyi Orvosi Hadtest felállításáig, 1898-ig terjedő időszakot. Ezt a beszámolót tartalmazza az angol szemszögből írt értékes orvostörténeti munka. A katonaorvosi szolgálat jelentőségét a szerző számos adattal aláhúzza. Idézi például Walton ezredest, a History of the British Standing Army szerzőjét, aki az orvosi szolgálat történetét bemutató fejezetben azt olyan „fegyvernem"-ként jellemzi, amely ugyan nem abszolút lényeges egy hadsereg számára, de nélküle az tökéletlen, szánalmasan elégtelen; enélkül nem tud létezni. Cantlie megírja továbbá, hogy a II. világháború folyamán Burmában a malária néhány hónapon belül megsemmisítette volna a hadsereget, ha nincsen hatékony orvosi szolgálat, amelynek munkája nyomán a harcosok hamar visszatérhettek a tűzvonalba. A történelem folyamán sok parancsnoknak nem volt kétsége afelől, hogy az orvosi szolgálat hozzájárult a győzelemhez. Wellington például a Peninsular War (Napóleon spanyolországi hadjárata) során elismerését fejezte ki James McGrigomak, főorvos tisztjének azért a segítségért, amellyel megnyerték a vitoriai ütközetet, mert a kórházakból az emberek