Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Bunge, M. (ed.): The methodological unity of science (Lambrecht Miklós)

biológiában és ezen belül a medicinában is. A szerzők e fogalmak mélyebb szintű szabályozó tényezőit (gének) is tárgyalják és ezzel kapcsolatban helyet adnak a finalitas vitalista koncepciójának is, Cuénot nyomán. A 2. biológiai cikk Mary B. Williams (North Carolina, Egy. Statisztikai Int.): „A természetes kiválasztás elméletének logikai helyzete és más vitás evolucionista kérdések". Meglepő módon vitathatónak látja az evolucionizmust, bár, helyeselhető axiomatizálási törekvése szempontjából kétségtelenül nehézségekkel kell megküzdenie. Idevágó előzetes kísérleteit maga is naivnak mondja és valóban, a biológia exaktsága még messze áll az axiomatizálhatóságtól. Szerző próbálkozását Newtontól, Einsteintől és Darwintól vett példákkal és idézetekkel támasztja alá. Az V. fejezet (Pszichológia) 1. cikke M. Bunge: „«Méret» és «mérték» (ill. «mérés») összetévesztése a behaviorista tudományban". A szerző fizikus-volta érvényesítésével lényegében a „mérhetőség" fogalmát tisztázza és rámutat a közvetlen észlelés alá nem vonható jelenségek hatására. A 2. cikk R. Tuomela (Helsinki, Egy. Filozófiai Int.): „Elméleti fogalmak a neobehaviorista irányzatban". Ez nyelvészeti-semiotikai fogalmakat határoz meg logikai jelekkel és képletekkel operálva. A VI. fejezet a politikai tudományokból tartalmaz cikket: H., Beatty (McGillEgy., Filozófiai Int.): „Választási hatalom és összehangolási (koordinációs) problémák". A VII. fejezet Historiográfia; W. Leinfellner (Nebraskai egy. Filozófiai Int.): „A történelmi idő és a történettudomány új fogalma". A régebben németországi szerző (egyben e könyvsorozat egyik szerkesztője) gazdag irodalmi apparátusa eltér a többiétől, amelyek mind csak legújabb művekre hivatkoznak. L. még Herder 1803-as angol fordításából is idéz és természetesen H. Richert 1910-es kultúrfilozófiájából, de a biológus Monod-tol is („Lehetőség és szükségszerűség" 1971). Ennek során áttekintést ad néhány történetfilozófus történelmi „modellkísérletéről". A VIII. fejezet: Etika. P. Kirschenmann, (Wayne, áll. egy.): „Az utilitarizmus, értékelés és deontologiai logika néhány problémája". Végül a IX. fejezet Metafizika tárgykörből: 7. Settle, (Guelph Egy. Filozófiai Int.): „Emberi szabadság és a determinizmus—indeterminizmus 1568 változata". A klasszikusok közül csak Laplace-t, MillX, valamint a híres Bohr-Einstein vitát idézi. A szabadság szép, de mégis fiktív fogalma igazolási szándékát egyik alcíme „az ontológiai determinizmus összeomlása" jellemzi, egyben a szerző álláspontját is, ami természetesen nem jelenti egyértelműen az igazát is. A tanulmányok tárgyalási módjára a legkülönbözőbb tudományok logikai megalapozásának kísérlete jellemző. Amilyen természetes ez a matematikában és fizikában, annál nehezebben érvényesül a többi tudományban. A biológiai alapkutatás még mindig a ténygyűjtés állapotában van és az eredmények bősége lassan az exaktosodás akadályát képezi, a bennük rejlő gyakori ellentmondások révén. így az axiomatizálás irányát kereső egyszerűsödés folyamata tulajdonképpen a bonyolultság felé fordult. A logikai apparátus használatának szorgalmazása helyes szándék. Ezzel jellemezni azonban a tudományok módszertani egységét még korai lenne. És bármennyire érdekes egy ilyen, módszertani hangsúlyú könyvet olvasni, a ki nem mondott cél mégis vitatható. Ui. valami receptféleséget, divatosan szólva „paradigmát" adnak a modern kutatás mikéntjéhez. Kérdés azonban, hogy a kutatók mennyire