Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
ADATTÁR - Habermann Gusztáv: "Aether day" Szegeden
mekei lettek volna. Amikor a tárgyalt felfedezés híre elér hozzá, Szabad királyi Szeged város másodorvosa. Nyomban cselekvésre határozza el magát. Körülnéz, kit lehetne Szegeden az anaesthesiáláshoz 17 munkatársként megnyerni. Sógorára esik a választása. Nénjét, Borbálát még 1831-ben választotta élettársul Stuhl Sándor seborvos. 18 Stuhl kész segíteni a sógorának és így elhatározzák, hogy a legelső adandó alkalommal aethernarkózisban végeznek műtétet. Az alkalom nem váratott magára. Jelentették Steinhardt Antalnak, hogy Horváth János béres-napszámos 32 éves, nős, vagyontalan 1846. szeptember 29. — mint akkor mondották Szent Mihály napja — óta ágyban fekvő beteg, heredaganattal. Megvizsgálva a beteget, megállapította Steinhardt, hogy az — előadása szerint — „előre ment tök gyulladás után lóra ültében újból megsértette a beteg részt". Hússérv (sarcocele) származott. Vízsérv (hydrocele) is keletkezett és a daganat rákosodásnak indult. A beteg megmentésére — ha ez egyáltalán lehetségesnek mutatkozott — egyedül a műtét állott rendelkezésre. A két orvos megbeszélte az esetet és úgy döntöttek, hogy a műtétet végrehajtják és ezúttal aether sulfuricus alkalmazásával narkotizálják a beteget. Szükségesnek tartották azonban kikísérletezni egyrészt az alkalmazott anyag hatását, másrészt az alkalmazás módszerét. Evégből felkérték a város egyik neves gyógyszerészét, Aigner Károlyt 19 , alá vetné e magát mint egészséges ember az aetheraltatásnak. Nevezett késznek nyilatkozott. De az altatás „a készülék tökéletlensége és ismeretlensége miatt soká nem sikerült". Erre a két orvos hólyagba öntötte az aethert és tollcsövön át szívatta fel Aignerrai. Az, ennek hatására „teljesen kába lett". Hiába cibálták haját, bajuszát, szurkálták testét gombostűvel és vágtak bele végül is a kezébe, Aigner érzéketlen maradt. Mikor magához tért „részeges mámor" utáni állapot volt rajta észlelhető, „kábán ébredt". Azt álmodta, hogy gyermekek játszani hívták, de nem mehetett, mert fájt a szíve. A testi beavatkozásokról mit sem tudott. így tehát teljes volt a siker és vállalkozni lehetett a tervezett műtétre. A nevezetes nap a szegedi „aether day" — 1847. február 19-e lett. A két orvos kiszállt tehát Szeged-Felsővárosra, a Gyevi utcába, Báló József gazda házához, ahol 17 Harkányi István közlése nyomán ismert (Orvosi Lexikon. III. k. 620. p.), hogy Oliver Wendell Homes-nak 1846. november 21-én Mortonhoz írt levelében már javasolta az aether alkalmazásával előidézett bódulatnak ,,anaesthesia"-kénti elnevezését. 18 Stuhl Sándorról még annyit tudunk, hogy 1847-ben seborvosként elődje volt hivatali állásában annak a Dr. Aigner Károlynak, kinek atyja kísérleti alanyként szerepelt az általa először alkalmazott aethernarcosisnál. (Reizner János: Szeged története. III. k. 204. p. 2. jegyzet). Ezekben az években rendszeresen szerepelnek orvosi szakvéleményei bünfenyítő ügyekben a testi fenyítés kiszabása, illetve végrehajtása előtti orvosi vizsgálatokról (pl. Cs. M. L. 1. Szeged város tanácsi iratai [nem bűnfenyítő iratszám] 1348/732/1847. szám). 1849-ben a 104-es honvédzászlóalj alorvosa, ahol Lumnitzer Sándor VII. hadtesti igazgató főorvos útján a hadügyminisztérium egészségügyi osztályán — júniusban — főorvossá kinevezését kéri. (Zétényi Győző:/! magyar Szabadságharc honvédorvosai ( 1848—49). Budapest 1948, 211. p., továbbá OL. Hadügyminisztériumegészségi osztályának 1849 eüo. 2303. H. számú ügyirata. Szül. 1805, meghalt Szegeden 1865. szept. 4-én. 19 Aigner Károlyra vonatkozólag L. Reizner János: Szeged története. III. k. 211—212. p. valamint szerzőnek befejezés alatt álló biográfiáját Rengey (Aigner) Ferdinándról, szeged reformkori háromszoros országgyűlési követéről, illetve képviselőjéről.
