Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
ADATTÁR - Bugyi Balázs: Rohrbacher Kálmán, Annaberg XVI. századbeli főorvosa
dr. med. Johannes Naeviust, aki — Georg BauerxsA — ismert nevén : Georgias Agricolával — együtt tanult az olaszországi egyetemeken és onnan együtt tértek haza a csehmorvaországi érchegység bányavárosaiba gyakorló orvosként. Georgius Agricola Joachimsthal városának lesz orvosa, míg barátja a másik nagy bányaváros physikusa lesz. Rohrbacher halálával dr. Matthias KlingeisenX választják helyébe egyik városi orvosnak, ahol akkor még dr. Neefe praktizált. Később Klingeisent is városi tanácsúrrá választják, bizonyítva a bányavárosoknak orvosok iránti tiszteletét. G. Agricola joachimstahli bányavárosi és ennek kapcsán bányaorvosi tevékenysége során mind jobban elmélyült a bányaművelés tanulmányozásában, amelynek során a Schneeberg, Geyer, Altenberg, Marienberg, Platten, Gottesgab bányatelepeken és aknákban szerzett tapasztalatokat is hasznosította. Első, bányaműveléssel foglalkozó munkája a „Bermannus" — Bergmann — a klasszikus „szimpóziumok" példáját követve társas beszélgetés formájában az egyes nézeteket szembeállítva, különböző nézőpontokból megvilágítva mintegy szintetizálva foglalja össze az ismereteket. Eszerint a bányaterület hűbérurának, gróf Schlicknek temetéséről visszatérve a három, a bányászat iránt érdeklődő, eltérő nézeteket valló, különböző irányú képzettséggel rendelkező és más-más munkaterületen dolgozó ember Joachimstahl főterén vitatkozik a bányászat különböző területeiről és tárja fel ennek során a bányászattal kapcsolatos ismeretek egész tárházát. A szimpózium résztvevői: Lorenz Bermann, a kitűnő bányász, akit Agricola „Bermannus"-ként említ. Lehetséges azonban, hogy a Bergmann — bányász — szóból latinosította a Bermannus megnevezést Agricola. A bányászokat is gyógyító gyakorló orvos Naevius Agricolának volt conscolarisa és Annaberg bányavárosban volt orvos. Az „Ancon" néven említett bányaorvos megszemélyesítője Wenceslaus Payer volt, aki 1523-ban az első bányaorvoslással foglalkozó munkát megírta. Payer műve a klasszikus nézeteket foglalta össze. A bányamérnök, a gyakorló orvos és a klasszikus felfogást valló bányaorvos három különböző szempontból látja, értékeli és juttatja kifejezésre a bányaművelés kérdéseit és így sokszínűen tárja fel ezt az addig irodalmilag is alig feldolgozott területet. Bermann, Neefe és Payer mellett még egy negyedik személyről is említés történik a „Bermannus"-ban. Ez „Colomannus", „aki sürgősen elsietett a három beszélgető mellett és dicséretes módon igyekezett bányász teendőinek ellátására". E „Colomannus" személyét eddig nem méltatták különösebb figyelemre. Hoover Agricola könyvéhez írott bevezetőjében Colomannusról említést sem tesz. Colomannust etimológiailag származtathatjuk a „Kohle-Mann"-tól, azaz egyszerűen „szénbánya embernek", „bányásznak" tarthatjuk, aki a bányamunkát a szokott módon végzi anélkül, hogy a bányászatot alaposabban, tudományosan ismerné, vagy iránta akár csak érdeklődne is. Rohrbacher Kálmán személyének ismeretében valószínűbbnek látszik H. Wilsdorf feltevése, hogy Rohrbacher Kálmánt fedné a Colomannus megjelölés. Wenzeslaus Payer von Einbogen 1523-ban jelentette meg 1 1/2 oldalnyi terjedelmű bányaegészségügyi röplapját, amelynek címe „A nevezetes St. Joachimstahli Bányában és más hasonló bányákban dolgozó egyszerű ember részére hasznosan alkalmazható megfelelő gyógyszer, amelyet alkalmazzon mindenki más olyan helyen is, ahol fémmel vagy fémet tartalmazó kőzetekkel dolgozik és amelyet röviddel ezelőtt Wenzeslau Payer von Einbogen — akit Dr. Cubitó-nak is neveznek — jelentetett meg. Nyomta Wolfgang Stöckle Lipcsében 1523-ban."
