Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Buzinkay Géza: Közegészségügyünk és orvostársadalmunk a kiegyezés utáni élclapokban, 1867-1875
az egészségügyi foglalkozásúak, 1857 és 1869 között létszámuk majdnem megkétszereződött, amivel a gyorsan fejlődő összes más polgári és értelmiségi réteg növekedését is messze felülmúlták.' A szigorúan vett orvosi réteg fejlődése — törekvései, társadalmi összetételének alakulása folytán — mintegy típusát mutatta a hazai polgárosodásnak. 2 Viszonylagos szervezettségével és belső rétegzettségével a modell szerepét is betölthette. Az orvostársadalomnak és vezető alakjainak élclapi megítélése főként a nagypolgári — a feléje orientálódó értelmiségi - törekvések és magatartás értékelése szempontjából jellemző. Az élclapok orvosi-egészségügyi anyaga meglehetősen sokrétű. Volt néhány képtörténet — a kor híres német költő-karikaturistájának, Wilhelm Busch-nak nyomdokait követve -, melyekben csak a helyszín (pl. gőzfürdő) vagy a történet ürügye (pl. a kolerajárvány) kapcsolódott ehhez a témához, teljes általánosságban. A többséget képező személyi anyag igen érdekes ugyan orvostörténeti szempontból, ezek nagy részének azonban csak biográfiai jelentősége van. Az anekdoták hosszú sora kapcsolódott — főként Az Üstökös és kisebb számban a Bolond Miska, Borsszem Jankó és Mátyás Deák hasábjain — Lenhossék Józsefhez. Ugyancsak Az Üstökösben és a Bolond Miskában néhány Lippay Gáspárhoz. Kívülük mindegyik lap foglalkozott Képes Gyulával, az első osztrák-magyar északi sarki expedíció orvosával, a Borsszem Jankó Kovács Józseffel, Kovács Sebestény Endrével, Rónay Józseffel, Molnár Pállal, Szentkirályi Móriccal és Gebhardt Ferenccel, a Bolond Miska Kovács Józseffel, a Ludas Matyi Grósz Lajossal, Ocsváry Edével, a Mátyás Deák pedig Patrubány Gergellyel és a gyógyszerész Török Józseffel. Érdekes módon két kiemelkedő alak, Markusovszky és Lumniczer neve egyszer sem jelent meg az élclapokban, ami csak azzal magyarázható, hogy személyi acsarkodásoktól tartózkodó magatartásukkal és vitathatatlan tudományos, szellemi kiválóságukkal általános elismerést vívtak ki. A közegészségüggyel, az egészségügyi helyzettel kapcsolatos élcek egyik részét az az időtlen megközelítés jellemezte, amelyet rengetegszer újra fogalmaztak: a betegségek legtökéletesebben halál által gyógyíthatók. A korra jellemző helyzet ezekben szintén nem jelent meg. Figyelemre méltó, hogy ideológiai fegyverzettel e korban egyetlen lap, a jobboldali ellenzéki Mátyás Deák lépett fel. Egyedül ebben a szűklátókörű, durva hangú lapbán jelentek meg a darwini tanok teljes jelentőségükben, mégha negatív formában is, melyeket nem győzött támadni egy mereven dogmatikus vallás-erkölcs és az „emberi méltóság" nevében. Viszont a magyarországi katolikus egyház érdekeinek védelme közepette eljutott olyan valóságos ellentmondásokhoz is, mint hogy miközben a kormány, minden párt, sőt minden más vallásfelekezet is örömmel veszi el a katolikus egyháztól javait, az egyetlen, amit senki elvenni nem akar, amiről senki nem gondoskodik: a betegek, a szegények és nyomorékok. 3 Itt jó politikai érzékkel tapintott rá a liberális polgári egyházellenes törekvések egyik fontos ellentmondására Ugyanebbe a sorba tartozott a Liberális korszakunk dicsőségeiből című karikatúrája 1 Szabad 1976. 2 Vö. Hamik 1974. 3 MD 1873. 203.
