Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmus-kori befolyása a magyarországi orvoslásra. II. XIV. sz. — 1526
és Grünbeck 1501-ben már a syphilises kiütéseket megelőző fő- és végtagfájdalmakról írtak. Almenar a kiváló spanyol orvos 1502-ben a bedörzsölő kúrát, Cataneus genuai orvos pedig 1504— 1505-ben emellett a meleg fürdőt is alkalmazta a vérbaj gyógyítására. Grünbeck 1503-ban, Cataneus 1504-ben, Wimpheling 1506-ban adta a kór leírását. Az utóbbi a „puella publica"-kat nevezte meg a fertőzés terjesztőinek. Widmann pedig azt a jótanácsot adta, hogy: ,,a prostitutis mulieribus hoc tempore maxima cavendum est." Id. Roesslin Eucharius (14526) „Der Schwangern Frawen und Hebammen Rosengarten" című munkája — amely az első német nyelvű bábakönyv — 1513-ban jelent meg. A sebészet fejlődése ebben az időben mintha némi lelassúdást mutatna. Brissot előírással ellenkező oldali érvágása (Hippokratész-féle derivativ érvágás) miatt ugyan 1514-ben a párizsi kongresszuson kitört a nagy érvágó vita. Hans Gerszdorff „Feldtbuch der Wundtartzney" című munkája 1517-ben jelent meg. Ugyanekkor Thomas Linacre (1461 — 1524) Galenos egészségtani munkáját fordította le „De sanitate tuenda" címen. Eschmarek „Feldbuch der Wundt-Ertzney" című könyve 1517-ben látott napvilágot; ebben először található meg a „nyújtó készülék" rajza. Az amputációknál ő már alkalmazta a vértelenítést. Az „Eyn Nyge kalander Recht Holländer", amelyben a köpülyözés metszetrajza látható, 1519-ben jelent meg Lübeckben. Peyligk tanár 1516-ban írta a „Compendiosa declaratio" című újabb anatómiai könyvét. 3 "' Mindez azonban még a középkori orvostudomány végső fejlődésének tekinthető; e művek a feudalizmus korának késői, immár empirikus szemléletű alkotásai. A merkurialista Johannes de Vigo (1460—1520) 1511-ben a bedörzsölés egész rendszerét alkalmazta a syphilis therápiájaként. A kór első megnyilvánulásának keményedési- és a második lappangási időszakáról is tudott már 1514-ben. Nicolaus Poll guajac-főzettel állítólag háromezer embert gyógyított ki ebből a bajból 1517-ben. Fracastorius használta először 1520-ban a syphilis kifejezést. Ismerte ő is a csecsemőknek a dajkájuk révén történt megfertőzését, de hangsúlyozta már a járványnak ez idő tájt mutatkozó egyhülését is. Haschardus 1525-ben, Paracelsus pedig 1528-ban a syphilis átöröklését is állították. Közben 1519-ben Augsburgban megjelent Abulcasis (XI. század) „Liber medicináé theoreticae necnon practicae" című könyve, valamint 1521-benes 1523-ban Berengario da Carpi anatómiai művei is. Ezek azt bizonyítják, hogy a syphilis mellett a bonctan 35 Poór Ferenc i. m. 3., 6. Conrad Schelling szerepel már G. Jöchernél is a ,, Consilium ad pustulas malas, morbum quaem malum de Francia vulgus apellat" című munkájával együtt, Geleh. Lexicon. IV. rész. 245. col. Pagel szerint — Astruc alapján — ez a mű 1494 körül készült, Biographisches Lexikon. V. köt. 215. Josephus Grunbeck (Grunenbeck) is megtalálható Jöchernél a ,,de pestilentiali Scorra, sive malo de Franzos" című munkájával, i. m. II. rész. 1216. col. Johannes Almenar „de morbo gallico" című könyve csak 1566-ban jelent meg Velencében.: G. Jöcher i. m. I. rész. 289. col. Roeslin Eucharius (Rhodion) a ,,de partu hominis et parturientium atque infantum morbis" szerzője G. Jöcher i. m. 111. rész. 2054. col. Hintsch Elek i. m. 173. Álláspontját igazolja Benedek István: Brissot. Orvosi lexikon. 1. köt. 457. Hints Elek i. m. 230. Megállapításának helyességét igazolja Hahn Géza: Gerssdorff. Orvosi lexikon, a 25. sz. jegyz.ben i. m. i. h. és Linacre. Ugyanott a III. köt. 252. Hints Elek i. m. 174., 215. Herczeg Árpád i. in. 616.
