Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 78-79. (Budapest, 1976)
TANULMÁNYOK - Ritóókné Szalay Ágnes: Balsaráti Vitus János — magyar orvosdoktor a 16. században
ségek gyógyítása. Több igen megbízható, korszerű szakmunkát lefordítva, az így nyert anyagot egyetlen nagy művé dolgozta össze. Célját a bevezetőben így fogalmazta meg: „Én ezeket nem a bölcs embereknek, kik nálamnál sokkal többet tudnak, de a szegény tudatlanoknak azért szedegettem sok munkámmal és fáradságommal össze, hogy vehessenek ők valami hasznot belőle". Ez az első magyarnyelvű szakkönyv, amely tudományos szintjéből semmit nem engedve szélesebb olvasóközönség igényeit elégítette ki. Elterjedtségére mutat, hogy több másolata is fönnmaradt. 1 Elszigetelt jelenségnek, egyetlen ember „laikus" kedvtelésének tekinthetnők, ha nem akadnánk hasonló jelenségre az ország másik felében. Magyarország nádorának főtisztviselője a dunántúli Sárvárt őrzött bibliothecájában föllapozta könyveit, hogy gyógyszert keressen urának olyan betegségére, amelyet a bécsi doktorok nem tudtak meggyógyítani. És mivel e könyvtár leltára is fönnmaradt, meggyőződhetünk róla, hogy a legmodernebb teológiai irodalom mellett több orvosi szakmunkát is tartalmazott. 5 Megvolt tehát az igény a szakszerű gyógyításra, és a magyar viszonyoknak megfelelően — nyilván külföldön is így volt ez sokhelyütt — a latinul tudó értelmiség látta el ezt a feladatot. Az orvostudomány akkori szintjén, az ókori görög és latin szakirodalmat kommentáló, vagy egyszerű növényi készítményeket javalló, még a filológia bölcsőjéből éppen csak kilépő stúdiumot ugyanis alaposabb görög és latin nyelvismerettel bárki magáévá tehette, legalábbis kezdő fokon. Jakó Zsigmond figyelmeztet arra, „hogy aXVl-XVll. századi Erdélyben a könyv nem a bibliofilia tárgya, hanem valóban az intellektualizmus szerény, de fontos munkaeszköze" J' Megállapítása az akkori egész Magyarországra érvényes. A levéltári kutatás ilyen irányú kiterjesztése orvosi művelődésünk tekintetében is gyarapíthatja még ismereteinket. Két kiragadott példánk főúri környezetből került. De hogy az igény már egészen széles körben, a magyar mezővárosi polgárság, az „árus népek" körében is megvolt, annak tanúbizonysága az első magyar nyomtatott gyógyító füveskönyv, Méliusz Péter 1572 előtt összeállított Herbáriuma. 7 A tanító prédikátor ezen a téren is korszerűt kellett hogy nyújtson azért, mert hívei ezt várták tőle, és azért is, mert papi tisztének tartotta a rábízott nép ismereteinek ilyen természetű gyarapítását. * A következőkben egyetlen magyar orvos pályájának alakulását kísérjük nyomon, személyében bemutatva egy új értelmiségi réteg születését és beilleszkedését a magyar társadalmi viszonyokba. Három, már említett orvosdoktorunk közül Balsaráti Vitus Jánosi választjuk, azért mert igen alapos és részletes egykorú életrajza maradt fönn, 4 XVI. századi magyar orvosi könyv. Kiadta Varjas Béla. Kolozsvár, 1943. A kézirat szerzője körül és a források felderítésében jelentős új eredményekre jutott Marosvásárhelyt Spielmann József és Lázár Szini Karola. Pagine di Storia della Medicina 15 (1971) No. 6. és az ott idézett korábbi tanulmányaik. 5 Perneszith György Nádasdy Tamásnak 1556. júl. 30. „Veni Sarvarum ad libros meos, quibus diligenter evolutis repperi quidem remedia multa contra sedis procidentiam, sed omnes materié, que adhoc valere prohibentur, sunt nobis incognite, et proinde nihil potui repperire, et mittere^ OL. E. Nádasdy család It. Missiles. Könyvtárának jegyzéke: ItK 66 (1962) 83-89. * Jakó Zsigmond: Az erdélyi értelmiség kialakulása. Korunk 26 (1967) 24. 7 Melius Juhász Péter: Herbarium. Kolozsvár, 1578.
