Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Ganzinger, Kurt: Az első gyógyszerészi-kémiai disszertációk a bécsi egyetemen (német nyelven)

Összefoglalás Gerhard van Swieten (1700—1772) nevéhez nemcsak a bécsi orvosi fakultás reformja és a nagyszombati kar alapítása fűződik, hanem az egyetemi gyógyszerészképzés megteremtése is. Van Swieten jól ismerhette a gyógyszerészek problémáit mert — a legújabb kutatások szerint — ifjúkorában maga is gyógyszerész volt, egy leideni patika tulajdonosa. A bécsi egyetemen az ő javaslatára létesítettek kémiai-botanikai tanszéket, kémiai laboratóriumot és botanikus kertet. Mindezekkel az intézkedésekkel nemcsak az orvosok, hanem a gyógyszerészek képzését is magasabb szintre kívánta emelni. 1770-től az egész Habsburg-birodalomban csak egyetemen vizsgázott egyén lehetett gyógyszertár tulajdonosa vagy vezetője. 1804-től pedig a vizsgát megelőzően egy évig egyetemi előadások hallgatása is kötelező lett. További lépést jelentett a gyógyszerészek tudományos képzésében a doktori fokozat elérésének lehetővé tétele, amit a budai születésű Scharinger József (1758 — 1814), a bécsi gyógyszerésztestület vezetője szorgalmazott. Császári rendelet értelmében 1812-től a bécsi és a prágai egyetemen a gyógyszerészek megszerezhették a ,,

doctor chemiae" címet a következő feltételekkel: 4 évi inaskodás és 4 évi segédi gyakorlat után 2 felső gimnáziumi osztály, majd az egyetem filozófiai tanfolyamának elvégzése és az orvosi kar rendes gyógyszerészképzésén való részvétel. A jelölteknek ezt követően még egy év kémiát kellett hallgatniok és disszertációt kellett írniok. 1819-ben került sor az első doktorrá-avatásokra. Július 27-én a rimaszombati születésű (1791 ) Nyiri Nagy Ferenc (Franz Nagy de Nyir), augusztus 8-án pedig a kremsien (Morvaország) Alois Wehrle (1791 — 1835) nyerte el a doktori címet. Mindkettőjük disszertációja a kor egyik sokat vitatott témájáról, a sósav összetételéről szólt. Bár Humphry Davy (1778 — 1829) kísérletei lényegében eldöntötték, hogy a sósavban nincs oxigén, csak hidrogén és klór, ez a nézet még az 1820-as évek elejére sem vált általánossá. Mindkét disszertáció tárgyilagosan ismerteti valamennyi akkoriban képviselt véleményt, s végül is mindkeltő az azóta is helyesnek bizonyult álláspontot foglalja el. K. GANZINGER, Mag. pharm. Dr. Universitätsdozent A-1140 Wien, Penzinger Str. 58. Austria