Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK - ELŐADÁSOK - Czagány István: Az európai orvos- és gyógyszerésztudomány feudalizmuskori befolyása a magyarországi orvoslásra. I. 996—XIV. század
Foglalkozott castratio végzésével és a vesebaj vizenyőjével is. Megállapította, hogy a chancre - nemi részek fekélye — a nemi érintkezés útján jön létre. 29 A bujakóros fekély ilyenfajta, XIII. századi terjedésének megállapítása is Sudhoff (1913) álláspontja mellett bizonyít, amennyiben arra mutat, hogy a luest nem 1495 körül hurcolták be Európába. A skolasztikus orvostudomány megalapítója Bolognában Taddeus Alderoiti Florentinus 1223—1303 között írt „Regimen Salernitanum" című könyvének „Regimen Sanitatis" bevezető fejezetében hiteles betekintést nyújtott az akkori életmódba a százhét consiliumáról készített kéziratán kívül. Dogmatizmusával szemben Pietro D'Abano (Petrus Aponensis) a páduai egyetem híres tanára — bonctani kutató 1250— 1315 között felfedezte, hogy az idegek az agyból, az erek pedig a szívből erednek. E felfedezése révén legalább százötven évvel megelőzte az emberi vérkeringéstana előfutárának és a vérkeringés felfedezőjének, Michael Servetusnak (1511 — 1553) valamint William Harveynek (1578—1657) az eredményeit. Pietro D'Abano ..Conciliator differentiarum philosophorum et praecipue medicorum" és „De venenis eorumquc remediis liber" című könyveiben az arab iskola hatását követte. Konstantinápolyban először görög orvostudományt tanult, majd Párizsban orvosdoktori fokozatot nyert, Arisztotelészről írt értekezéseit pedig már mint páduai professzor fejezte be. Az asztrológiát hazug tannak tartotta. Kétszer állt az inkvizíció előtt; halála után kiásott csontjait elégették. Bruno Longoburgo 1252-ben készült „Chirurgia Magna" című könyve Hippokratész, Galenus, Rhazes és Abul Casim hatását mutatta. Maga nagy súlyt helyezett a sebek kezelésére, elvarrására személyes orvosi gyakorlatában. 30 Jellemző a korra, hogy Lullus Raymundus ferencrendi szerzetes, barcelonai tanár — 1238-tól a rend generálisa — mint a középkor leghíresebb alkimistája — az 1234— 1315 közötti időben Montpellier-ben — amely 1349-ig Aragónia birtokában maradt — kereste a bölcsek kövét, a folyékony aranyat és az életelixírt. A XIII. század folyamán fordította le Armengaud (1284—1307 kör.) montpellier-i tanár Avicenna és Moises Maimonides arab könyveit. Viszont 1301-ben kizárták a zsidókat a montpellier-i egyetemről. A spanyol Arnaldus de Villanova (1235—1312) is — Salerno és Bologna után Párizs és Montpellier hallgatója — mint bolondságot gúnyolta az uroszkópiát. 29 Hauszmann Alajos 2. sz. jegyz.-ben i. m. 143., 147. a kórházakról. Teodorico Borgognonit említi, de halálozási évét 1298-ra teszi (Theodorius de Cervia) és a ,,Chirurgia"-t még nem köti évszámhoz: 2. sz. jegyz.-ben id. Biogr. Lexikon. I. köt. 529 — 530. Hints Elek 2. sz. jegyz.-ben i.m. 153. Borgognonira vonatkozó megállapításainak helyességét igazolja Benedek István: Orvosi lexikon. 4. sz. jegyz.-ben i.m. I. köt. 441. Hints Elek i.m. 392. Salicetot említi 1210?—1276 (1280?) évszámokkal, Buono di Garbóval és a ,,Cyrurgia"-val együtt: Biogr. Lexikon i. m. II. köt. 695. 30 Thaddeusz Florentinus szerepel 1303-as halálozási évszámmal, de a „Regimen" még nem szerepel a munkái között: 2. sz. jegyz.-ben id. Geleh. Lexicon. IV. rész. 1081. col. Számon tartja Taddeo Alderotti (Thaddaeusz Florentinus) néven a „De regimene sanitatis secundum quatuor anni tempóra" (Bologna 1472. évi kiad.)-val együtt: 2. sz. jegyz.-ben id. Biogr. Lexikon. V. köt. 606. Ezenkívül Orvosi lexikon 4. sz. jegyz.-ben i.m. I. köt. 104. Hints Elek i. m. 155. Hints állításainak helyességét igazolja Benedek István: Abano. Orvosi lexikon i.m. I. köt. 2. Hints Elek i.m. 156. Petrus de Apono (Aponensis, Abanus 1250—1316) megtalálható írásműveinek említésével együtt: Geleh. Lexicon i.m. III. rész. 1453. col. Bruno von Longoburgot és 1252-ben megjelent „Cirurgia magna"ját pedig említi: Biogr. Lexikon i.m. 1. köt. 599.
