Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

FÓRUM — Wesselényi Miklós megvakulása - Miskolczy Dezső: Wesselényi Miklós megvakulása

Miskolczy D. : Wesselényi Miklós megvakulása 55 IRODALOM Asztalos Miklós: Wesselényi Miklós, az első nemzetiségi politikus. Symposion Könyvek 5. sz. 1-62. Pécs, 1927. Bodechtel.G.: Differentialdiagnose neurologischer Krankheitsbilder. Georg Thieme Verlag, Stuttgart, 1951. u. itt. Bodechtel: Die Hirntumoren 405 —519. E szerző idézi a Mayoklinika tapasztalatait. Kardos Samu: Wesselényi, 1796, 1850. Budapest, 1905. II. kt. Kemény Zsigmond: A két Wesselényi Miklós. Pest, 1870. Rath Mór. Kiadta Gyulai Pál: Kemény Zsigmond tanulmányai I. kt. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. II. kt. 134—141. Wesselényi Miklós megvakulása II. kt. 134—141. uo Grósz Emil és Sarbó Artúr szakvéleménye. Budapest, Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1929. Regöly-Mérei Gyula: Korányi Sándor élete és tudományos működése. Korányi Sándor Társaság Tudományos ülései. VII. kt. 1966. 39—104. uo. Korányi Frigyesről 56—60. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1967. Réti Endre: Korányi Sándor hagyatéka a Budapesti Orvostudományi Egyetem könyvtárában, uo. 125—128. Trócsányi Zsolt: Wesselényi Miklós. Budapest, 1965. Akadémiai Kiadó. Wesselényi Miklós és világa. Budapest, 1970. Gondolat Kiadó. Wesselényi Miklós: Szózat a magyar és szláv nemzetiség ügyében. Lipcsében Wigand Ottónál 1843. Zu s a m m e nf a s s u n g Aufgrund der Aufzeichnungen von Frigyes von Korányi über Wesselényis Obduktion hat Sándor von Korányi die nach Magyary-Kossa allgemein angenommene Hypothese widerlegt, nämlich daß Wesselényis Blindheit von einer im Jugendalter bekommenen luetischen Infektion verursacht worden wäre. In dem von Frigyes von Korányi geschriebenen Obduktionsfund wird die Anschwellung der Hirnanhangdrüse erwähnt, infolge deren „die Sehzentralen gedrückt sind". Kann man aber überhaupt jetzt, nach mehr als hundert Jahren nach dem Tode versuchen, aufgrund des Obduktionsfundes die richtige Diagnose feststellen? In Wesselényis Fall kann unter den Hirnanhangsgeschwülsten nur eine der drei Geschwülstar

ten, die aus den Zellen des vorderen Lappens hervorgehen, nämlich das chromophobe Adenom in die Rede kommen. Da aber nach Korányis Aufzeichnungen die thalami ein Zusammendrücken erlitten haben, muß man auch an die Möglichkeit eines suprasellaren Geschwülstes denken. Innerhalb dieser letzten Geschwülstart kann — neben dem tuberculum sellae meningeoma — vielleicht allererst der aus den biogenetischen Resten des ductus craniopharyngicus ausgehende sog. Erdheim-tumor in die Rede kommen, dessen Ausgestaltung eine auffallende Übereinstimmung mit dem Ablauf von Wesselényis Krankheit aufweist. D. MISKOLCZY, Prof. Dr. med., D. Sc. 1132 Budapest, Váci út 64/c. Hungary