Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 77. (Budapest, 1976)

ADATTÁR - Daday András: Egy orvostörténész visszaemlékezései

ADATTÁR EGY ORVOSTÖRTÉNÉSZ VISSZAEMLÉKEZÉSEI DADAY ANDRÁS mikor az ember életútjának utolsó szakaszához érkezett, gondolatban mind A gyakrabban és gyakrabban tér vissza a múltba. Újból és újból sorra veszi életének eseményeit s számot próbál adni önmagának arról, hogy volt miért élnie vagy hol hibázta el pályafutását? Nehezebb az utolsó kérdésre válaszolni akkor, ha az ember megosztott életet élt s munkássága két irányban haladt. Nem volt még magyar orvostörténeti író, aki kimondottan az orvostörténelemnek szentelhette életét. Szakmánk nagy művelői közül Weszprémi István Debrecen város orvosa, Linzbauer jászkun főorvos, majd egyetemi tanár, Magyary-Kossa a gyógyszertan egyetemi tanára, Győry Tibor népjóléti államtitkár, Pataky Jenő Erdélyben, Kolozsvárott városi orvos volt. Az utánuk következők is mind mellékfoglalkozásként, kedvtelésből művelték a szakmát s megélhetésüket mint gyakorló orvosok vagy elméleti síkon dolgozók biztosították. Magyary-Kossát, Győryt és Patakyt többször ostromoltam, hogy írják meg életük történetét s vessenek világosságot arra, hogy mi késztette, ösztönözte őket az orvostörténelemmel való foglalkozásra. ígéretük csak ígéret maradt. Én ezt a mai visszaemlékezést azért vetettem papírra, hogy idők múltával — mikor a magyar orvostörténelem nemzeti művelődésünk történelmének elismerten szerves, de önálló része lesz, s tanszékvezetők és személyzetük minden idejüket, tehetségüket és életerejüket az orvostörténelmi kutatásokra összpontosíthatják, lássák, hogy mostoha körülmények között éltek, munkálkodtak elődeik. Történelmi levegőjű városban, Désen születtem s történelmi levegőjű városban, Kolozsvárott végeztem a gimnázium 4 felső osztályát és az orvosi fakultást. Történelem iránti érdeklődésemet — úgy gondolom — apám családtörténeti kutatásai keltették fel, melyekről naponta vacsorázás után számolt be a családnak. Gyakran beszélt ezen kívül a város és megye történelmi eseményeiről, természeti szépségeiről. Sokszor vitt fiútestvéreimmel együtt kirándulásokra, kezdetben a város környékére, majd a megye távolabbi részeibe is. Mindenünnen növényekkel, ásványokkal, rovarokkal megrakodva tértünk haza. De segítségünkre volt később a fészek, tojás majd a bélyeg, régi pénz gyűjteményeink gazdagításában is. Engem a természet világából a madarak érdekeltek legjobban. Otthon egy üres baromfiketrec rekeszeiben baglyokat, varjakat, mátyásokat tartottam fogságban s figyeltem életmódjukat. Az erdélyi fiúgyermeket akkoriban korán nevelték önállóságra s így 4-ik gimnazista koromban egy diáktársammal a nagy szünidőben nekivágtunk a Mezőségnek, hogy