Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Batári Gyula: A „Tudományos Gyűjtemény" orvosi vonatkozásai

költségeit magára vállalja... a felette költséges külföldi folyóiratok hiányát némileg pótolandja... Vajha orvosi közönségünk részéről szíves pártolásra találna legtisztább hazafiú czélból keletkezett vállalat. Akkor a szerkesztőség hetenként egy ív helyett bizonyosan kész lenne kettőt adni... Tudományos Gyűjteményünk ezen folyóiratot folyvást figyelemmel kísérendi." Igen éles hangú, a „Tudományos Gyűjtemény "-ben szokatlan, mondhatnánk goromba kritika foglalkozott Vajda Péter — akit egy diáktüntetésen való részvétele miatt eltávolítottak a pesti orvosi karról — egyik munkájával: „Növénytudomány—Magyar-Latin-füvészkönyv és Rendszerisme Orvosok Gyógyszeresek számára. Pest. 1836."

57 A goromba kritikus nevét csupán „W." betűvel jelölte. „A „Tudományos Gyűjtemény" utolsó orvosi könyvről írott ismertetését egy német nyelvű vízgyógyászati könyvről írták két részben: „Die Gräfenberger Wasserheilanstalt und die Prieszniczische Curmethode etc. von Dr, Carl Munde etc. Leipzig 1840."

58 A „Tudományos Gyűjtemény" többi rovata is tartalmazott bőven orvosi közleményeket. A „Tudományos Jelentések" hasábjain indult figyelemre méltó vita arról a mai fülnek már különösen hangzó témáról: vajon alkalmas-e a magyar ember az orvosi hivatásra. E ma már szinte érthetetlen polémiára nyilván az szolgáltathatott alapot, hogy abban az időben a gyógyászok jelentős része még nem a magyar anyanyelvű honpolgárok közül került ki. Az 1822. évfolyam hatodik kötetében jelent meg egy közlemény, amely szerint: 4

,Igen ritka a Magyar, a ki Orvosnak vagy Ingenieurnak szánná magát — az Orvosok és a Földmérők az egész országban majdnem merő Tótok és Németek, mert ahoz sok kell..." Erre az írásra az első reagálás igen gyors volt és ügyesen magára a „Tudományos Gyűjtemény" orvosi közleményeire hivatkozott: ,,Maga a Tudományos Gyűjtemény is köszönt már eddig is több szép 's velős lapokat az Orvos Uraknak, 's itt orvoskodó [nyilván Pesten — betoldás tőlem] magyar ifjaknak. . . vannak magyarok, kik éppen nem Orvosok, s még is az Orvosban megkívánt tudományokban nem csak nem járatlanok, hanem magukat ki is tüntették."

59 A második tiltakozó közlemény a következő idézett érvekkel igyekezett bizonyítani, hogy a magyarok is alkalmasak az orvosi hivatás gyakorlására: ,,Az tehát Ts Úrhoz az én barátságos kérdésem: Hogy mi kell ahoz olyan sok? értelem-e? érték-e? vagy más valami? és még erre a Ts Úr helyes világosítást nem tejénd; én mind addig Ts Úrnak ezen állítását, Nemzetem megalatsonyításának tartom." . .. „Komárom városában kicsinységemtől fogva lakván : jóval is több Magyar Orvos Doctorokat s Földmérőket volt szerentsém esmérni, mint Németeket vagy Tótokat... Mit mondjak a Pesten lakozott néhai igen nevezetes két Orvos Dr Szombathy, ' s most is élő és ott lakó igaz Magyar Orvos Dr Bene, Kováts, s több ugyan Pesten lakos néhai Dr Urakról?... Megengedjen nékem Ts Úr, de ezen mondásával a Magyarokat igen nagyon lealacsonyította, és azon kérem tisztelt Ts Urat, hogy ezen 57 T. Gy. 1839. VII. 79—122. 58 T. Gy. 1841. IV. 123—131., V. 112. 5U T. Gy. 1822. XI. 110—113.