Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

JUBILEUM - Réti Endre: A népesedéspolitika és családtervezés néhány szemléleti kérdése

csatározás előzte meg a tabletta bevezetését is, s ebben azért a két irányzat, mondhatnók csaknem két szemléletmód ismét megjelent. Az előbb idézett igen alapos cikk ugyanis számos helyes megállapítás után kitér arra, hogy az ab. „a nem kívánt" gyermekek számát hogyan befolyásolta és megkérdezi: „Vajon mivel indokolható, hogy a terhességmegszakítások szabaddá tétele Magyarországon nemcsak hogy nem oldotta meg a ,nem kívánt' terhesség problémát, hanem éppen ellenkezőleg : nagymértékben növelte a ,v életlen', illetve ,nem kívánt' fogamzásokból származó gyermekek számát". (Kiemelés R, E.) A tételt a cikk azzal támasztja alá, hogy jóval több az intézetben gondozott gyermek, mint az ab. legalizációs rendelet előtt. A rendelet ilyen hatását azzal magyarázta, hogy egyre többen mulasztották el azt a határidőt, amelyben még a műtét elvégezhető volt, valamint „az anyai ösztön eltompulásával". Itt nyilván a vita heve idézte elő ezt a túlzást. Kétségkívül nem az ab.-legalizáció növelte a gondozottak számát, vagy éppen a gyermekgyilkosságokét, hiszen éppen az ab.-val lehetett volna ezeket megelőzni. 1956 után a külfölddel kialakult egyre növekvő kapcsolatok, az ipari társadalom szabadabb erkölcseinek megjelenése, a fiatalok akcelerációja hozta magával a nem kívánt terhességet, gyakran a szabadosságot, felelőtlenséget, amely sem a nemi partnerrel, sem a gyermek sorsával nem törődött. A polgári, liberális szerzők írásaiban nem mindig találunk konkrét megoldást, illetve ha tudják is, mi lenne a megoldás, legfeljebb bizonytalanul megemlítik a polgári társadalom szükséges, de csak valószínű beavatkozását. Az egyik szerző szerint ,,a kormányok nem különösen lelkesednek népesedési politika folytatásáért, mert az erkölcsi, etnikai vagy politikai érzékenységeket érint", továbbá „minden beszéd arról, hogy mit tesznek vagy nem tesznek a kormányok a népesedés körül, nem homályosíthatja el azt a tényt, hogy a születési trend sokkal inkább a házaspárok válasza saját jólétük érdekének értelmezésében, mint megfontolt kormánypolitika eredménye." [21] Egy másik szerző azt a reményét fejezi ki, hogy bár „az egyének meg fogják mutatni törekvésüket és ügyességüket abban, hogy megelőzzék túl sok gyermek születését, a társadalom azzal felel majd, hogy segíti a szaporodási törekvéseket, megelőzi a túl kevés gyermekszületést." A liberális szemlélet abszolút egyéni szabadság eszményével és a dogmatikus fasiszta-imperialista, a vallásos (a szaporodás úgyszólván mindennemű gátlását tiltó) állásponttal szemben áll a szocialista Magyarország útkeresése. Egyéni szabadság és társadalmi érdek összeegyeztetésére való törekvés már akkor is megjelent, amikor a szocialista országok az ab. indikációi közé felvették — elsőnek — az egyének gyengébb szociális-anyagi helyzetét is, amit csak Dánia és Finnország követett 1970-ben. A születésszabályozás legjobb eszközét azonban országunk a más téren is helyes módszernek bizonyult prevencióban találta meg. Voltaképpen itt követtünk el hibát akkor, amikor — egyes szocialista országoktól eltérően — nem egészségnevelési, erőteljes felvilágosítási munkával, szükség esetén minden eszközzel való védekezésre történő felhívással, a veszélyekre való figyelmeztetéssel kezdtük el a születésszabályozás módszeres bevezetését, mielőtt a művi vetélés törvényesítésére sor került. Amikor — egyébként hosszú várakozás után — bevezettük a tablettát és más védekezési módot, akkor kezdődött csak