Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

JUBILEUM - Réti Endre: A népesedéspolitika és családtervezés néhány szemléleti kérdése

A NÉPESEDÉSPOLITIKA ÉS CSALÁDTERVEZÉS NÉHÁNY SZEMLÉLETI KÉRDÉSE RÉTI ENDRE "vjépesedésen az Értelmező Szótár szerint „a lakosság számbeli növekedését, szaporodását" kell érteni. E megfogalmazás nem teljes: ide tartozik a lélekszám csökkenése is. A közösség és az egyén, a család érdekeit szem előtt tartó idevágó intézkedések összessége a népesedéspolitika. Feladata, hogy megfelelő helyzetfelmérés után a népesedés mennyiségi és minőségi optimumát határozza meg és segítse elő. A népesedési politikát számos tényező befolyásolja, illetve szolgálja: a születési, halálozási, népszaporulat-csökkenési statisztika, a jövedelmek mértéke, a lakáshelyzet, a foglalkoztatottság, a nők, anyák, gyermekek helyzete, a nevelési lehetőségek, a fennálló szokások, az egészségügyi kulturáltság foka, a születésszabályozás, családtervezés lehetősége vagy hiánya. Mindezen tényezők közül most főleg a családtervezés—születésszabályozással kapcsolatos szemlélet változásairól esik szó. Arra szorítkozunk, hogy megvizsgáljuk: milyen tényezők befolyásolták elősorban a szemlélet alakulását hazánkban, főleg az utolsó évtizedekben. A népesedéspolitika nálunk már a reformkorban feltűnt, első magyar képviselője a XIX. század első felében Fejes János volt; Kazinczy és Kölcsey is foglalkoztak e problémakörrel a magyar szegényrétegek életének megkönnyítése, a családépítés érdekében. Ugyancsak a múlt században jelentette meg az amerikai Lewis H. Morgan „Őstársadalom" (1847—1871, 1877) c. művét. Marx részletes kivonatot készített belőle kritikai megjegyzésekkel, de az általa tervezett munkát már Engelsnek kellett elvégezni. Lenin ezt a művet (A család, a magántulajdon és az állam eredete) [3] „a modern szocializmus egyik alapvető munkájának" nevezte. A mű lényege az, hogy a család — mint a társadalom —• történelmi kategória és formája, változása a társadalom anyagi termelésének, termelőerőinek fejlettségétől függ. Előszavában (4. kiadás) más szerzőkre is hivatkozik (Latham 1859, Bachofen 1861, MacLennan 1865). Az első kiadásban a következőket írja: „A materialista felfogás szerint a történelemben végső fokon a következő élet termelése és újratermelése a döntő mozzanat. E termelés és újratermelés maga is kettős jellegű. Egyfelől a létfenntartási eszközök termelése, az élelmiszerek, ruházati cikkek, valamint az ezekhez szükséges szerszámok termelése; másfelől az embertermelés,