Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KRÓNIKA

resszus folyamán, amelyen mintegy 250 orvos, gyógyszerész, állatorvos, egészségügyi dolgozó vett részt. A jugoszlávokon kívül bolgár, magyar, román és osztrák előadók közleményei hangzottak el. A főtémákból : 2. A dunai országok egészségügyi kultúrájának múltja. 2. Orvosi iskolák a dunai országokban és kölcsönös kapcsolataik. 3. Betegségek és néhány fontos epidémia a dunai országokban. 4. Szabadon választott témák. A vajdasági Tartományi Képviselőház üléstermében Beethoven örömódájának elhangzása után Jovan Tucakov akadémikus (Belgrád), a Jugoszláv Egészségügy-történeti Kutatók Társaságának elnöke felkérésére J. Dukic tartományi szociális-egészségügyi titkár a szövetségi kormány részéről, Csipő Mihály, Újvidék tanácsának alelnöke a város nevében üdvözölte a kongresszust. A megnyitó ülésen P. Gregoric, a Jugoszláv Vöröskereszt örökös elnöke, D. Jakovlevic, a tartományi kormány alelnöke is részt vett. Ezután Tucakov akadémikus tartott előadást „A dunai országok egészségkultúrája és jelentőségük az európai népek történelmében" címmel, emlékeztetve arra, hogy a koszovói (1389) és a mohácsi ütközet tragikus fordulópont volt a szerb, horvát és a magyar nép, de a többi dunai országok számára is. A kapu tágra nyílt Kelet felé és ezáltal pestis, kolera és más súlyos betegségek terjedtek át Keletről a dunai országokra. L. Giesinger professzor (Zágráb) Jugoszlávia egészségügyi szerepéről szólt. Ezután felolvasták Erna Lesky professzornő (Bécs) dolgozatát a bécsi orvosi iskola hatásáról a 18. század második felétől 1930-ig. Réti Endre, a Nemzetközi Orvostörténelmi Társaság főtitkárhelyettese a magyar orvostörténészek nevében üdvözölte a kongresszust, majd „Hajdani egészségügyi és humanitárius rendelkezések a mai Jugoszlávia területére vonatkozóan" címmel példákat sorolt fel a magyar, későbben osztrák rendelkezésekből, III. Béla 1181-i, a varasdi melegvizeket is érintő donációjától a lepra, majd a pestis terjedése elleni rendeletekig, a védővonalakig. Szólt egy szifilisz-kórházról is, amelyet Fiumében 1801-ben állítottak fel Stáhly Ignác vezetésével. Végül N, Korin (Rijeka) beszélt a dunai országok kultúrtörténészei együttműködésének szükségességéről. A további előadások közül számunkra különösen érdekes volt Popov és Antic tanulmánya: „A magyar orvosi iskolák az első világháború idején", Prof. dr. Miskov—Réti „A magyar orvosi karon tanulók befolyása a jugoszláv és magyar nép egészségkultúrájának fejlődésére" c. közleménye, Gamanescu (Caransebes) beszámolója az 1873. évi bánáti kolerajárványról, Duka Zólyomi Norbert az északi pestis-kordonról, Petrovic az újvidéki Pasteur-intézetről szóló előadása. Plamenac (Belgrád) azokról a külföldi — közöttük magyar — orvosokról beszélt, akik jugoszláv orvostársaságok tiszteletbeli tagjai voltak (pl. Korányi Sándor). Ballá Ferenc (Bezdan) az utolsó másfél évszázad községi kórházairól értekezett, amelyek az 1876. évi magyar egészségügyi törvény alapján létesültek jugoszláv területen is és nagymértékben járultak hozzá a mortalitás gyors csökkenéséhez a 20. század elején. Érdekes volt számunkra Prof. Beric—Lengyel Éva előadása azokról a jugoszláv területekről származó szülésznőkről, akik Semmelweis tanítványai voltak és általában visszatérve szülőföldjükre, a csehszlovákiai és romániai származásukhoz hasonlóan, az aszepszis tana szerint dolgoztak.