Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Zekert, Otto: Paracelsus (Vida Tivadar)

A kötet elég sok címszava orvosi-orvostörténeti vonatkozású, ennek szociológiai megközelítésében. Ennek oka, hogy nemcsak a nyilvánvalóan orvosiszociológiai címszók (szociálpszichiátria, klinikai szociológia, orvosi szociológia stb.), hanem nagy mennyiségben a távolabbról érintkező tárgyak (értelmiség, kultúrszociológia, szociáldarwinizmus stb.) is érintik szakterületünket. Ezek a cikkek is többnyire terjedelmesek — általában két-három oldal —, a tárgy legkiválóbb polgári szaktudósaitól származnak. A vaskos kötet magas szintű tájékozódást biztosít a szociológiában, polgári irányzataiban és legfontosabb irodalmában. Buzinkay Géza Zekert, Otto: Paracelsus. W. Kohlhammer Verlag. Stuttgart—Berlin—Köln— Mainz (1968). 184 p., 11 ill. és 9 szöveg közti ábra. Az 1968-ban elhunyt szerző, a Nemzetközi Paracelsus Társaság néhai elnöke posztumusz művében időrendben kíséri végig a 16. sz. nagy orvos-polihisztorának életútját. 1. fejezetében nyomon követi Paracelsus őseinek sorát egészen 1100-ig, amely évből található az első adat egy Hohenheimről a híres hírsaui bencés apátság adományos könyvében. A könyv alcíme: „Européer a 10. században" kifejezi ennek az életrajznak a vezető szempontját. Ezzel természetesen együtt járnak bizonyos „megrövidülések" életművének ismertetésében. Bennünket, magyarokat különlegesen érint, hogy Paracelsus kétszer is kapcsolatba jutott a korabeli Magyarországgal. Először talán 1521-ben. Ekkor, Basilio de Telepnef, tatár származású Paracelsus-kutató szerint, Königsbergből vagy Danzigból Vilnán keresztül Moszkvába utazott volna. Ebben az időben tatárok törtek be Moszkva területére, s így kerülhetett Paracelsus tatár fogságba, amire céloz a podagráról írt könyve előszavában. Miután kiszabadult e fogságból, tovább vándorolt Lengyel- és Magyarországon keresztül. Erdélyen és Oláhországon át az Al-Dunához ért, majd onnan nyugatra menve Szlavóniába, végül is Horvátországon keresztül érkezett Krajnába (28—29. 1.). E feltételezéseket mindenesetre támogatni látszik, hogy maga Paracelsus az 1536-ban megjelent kétkötetes „Grosse Wundarznei" előszavában öntudatosan írja: ,,.. .tapasztalatokat gyűjtöttem tehát hosszú évekig a német, olasz és francia főiskolákon, de nemcsak ezeknek a tanulmányoknak... szenteltem magam, hanem tovább vándoroltam ... Poroszországon, Litvánián, Lengyel-, Magyar-, Oláhországon, Erdélyen, Horvátországon, a Vend Márkán és még egyéb országokon át..." (101. 1.) Második látogatása 1537 szeptemberében Pozsonynak szólt. A városi kamarai háztartás számadáskönyveiből nyilvánvaló, hogy az akkori városbíró, Behaim Balázs 1537. szept. 26-án (talán nem egészen véletlenül Sz. Kozma és Dámján, a két orvosszent napjának előestéjén. .. ) lakomát adott Paracelsus tiszteletére, amelyre meghívták a magisztrátus tagjain kívül a pozsonyi orvosokat. „Mennyire boldog lehetett Theophrastus von Hohenheim ezen a napon az utóbbi évek sok csalódása után. Végre nyilvános elismerésben részesült, méghozzá a hivatásabeliek