Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

SZEMLE KÖNYVEKRŐL - Deichgräber, Karl: Der hippokratische Eid. 2. kiad. (Vida Tivadar)

orvosa is zsidó, akit a bécsi fakultás nem akart gyakorolni engedni. Ismeretlen orvos működött Kőszegen (Hatschi arcz Juden). Egy zsidó orvos-asszonyról 1560-ban ír Ghiczy Zsuzsanna Nádasdy Tamás feleségének. A török megszállással szefárd (spanyol) zsidó orvosok kerülnek hazánkba. Askenázi Salamon, aki diplomata is, Zsigmond Ágost és Báthory István háziorvosa volt, később, a török nagyvezér orvosaként, a török—velencei békekötésre és hazánk politikai viszonyaira is befolyással volt. Bocskai Istvánnak és Bethlen Gábornak is voltak kapcsolatai zsidó orvosokkal, pl. Riberiusszal. A 17. század elején egy spanyol zsidó orvos Gyulafehérvárra kerül, áttér a református hitre és I. Rákóczi György kinevezi a sárospataki kollégium teológia és filozófia rk. tanárává. A fejedelem külön orvosa Szia Leon, Apafi Mihály háziorvosa Juda volt. Pszerli b. Jószéf szülésznő budai sírköve 1660-ból mostanában került elő. Az olasz Stella József Pozsonyban a pestis idején tett szolgálataiért királyi privilégiumot kapott; vele egyidőben működött Pozsonyban Mentzer Márkus, Heine rokona, valamint egy zsidó sebész, valamivel későbben a hallei oklevelű Hirschel Mihály Náthán. Nálunk is doktori disszertációt kívánt megvédeni, ami ekkor már számos európai országban lehető volt, az osztrák birodalomban azonban nem. Zsidó sebészek hazánk több községében működtek a 18. században. Az első két orvos, akiknek a helytartótanács megengedte, hogy a nagyszombati karon vizsgát tehessen, a pozsonyi Oppenheimer Sámuel Bernát és a holicsi Löbl Mendel volt. Az első zsidó származású hallgató, akinek II. József utasítására lehetővé vált a hazai orvosi kar elvégzése és a promóció, az óbudai születésű Oesterreicher József Manes (1756—1832). A császár balatonfüredi orvosnak nevezte ki, állítólag a fürdő tulajdonképpeni megalapítója, a fürdőhelyen emléktáblát is állítottak emlékére. 1784 után egyre több zsidó fiatal iratkozott be az egyetemre. A közlemény utal a soproni 14, századbeli kórházra, a Ki. századból a pozsonyi, a 18, századból a budai és pozsonyi zsidó kórházakról esik említés. Réti Endre Deichgräber, Karl: Der hippokratische Eid. 2. kiadás, Stuttgart, HippokratesVerlag, 1969, 42 p. 1 ill. Deichgräber professzor, aki már 1932-ben hosszabb lélegzetű tanulmányában foglalkozott a hippokratészi eskü orvoserkölcsi jelentőségével, itt előbb görögül és német fordításban teszi közzé az eskü szövegét, majd 26 oldalon át tárgyalja annak történetét és jelentőségét. Az utolsó négy oldal megjegyzéseiben részben kitér a kérdéssel kapcsolatos újabb keletű publikációkra. Bizonyára az orvosi hivatás erkölcsi problémáival kapcsolatos, újabban világszerte megerősödő érdeklődés, sőt, olykor viták egyik jele, hogy ez a kis könyv, amely egyébként csak az ókori művelődés kutatói számára lenne érdekes forrásmű, 1955 óta már a 2. kiadásban jelenhetett meg. Vida Tivadar