Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

ADATTÁR - Weszprémi István: A pestisoltás szükségének vizsgálata Fordította: Vida Tivadar

higanyt, ezt az ártalmatlan ásványt, és mivel alkalikus természetű, áthaladása közben a nemi betegség savanyú sói mindmegannyi kis kés vagy nyílként pórusaiba rögződnek, és egyúttal magával viszi a természetében levő szerfölötti illékonyságánál fogva ezt a fegyveres arcvonalat a fej tájékára. A fejben, mint valami hűtőben, szublimálja és megalvasztja: innen van az, hogy a fej megdagad, s mindenhonnan megszállja az alig kibírható fájdalmakat okozó rák a száj belső hártyáit. Megesett velem a minap, hogy láthattam a katonáknak ama jeles tömegében valakit, akiben a belső tűz annyira felkavarta a nemi betegség savanyú sóit, amelyek egyesültek a higannyal, hogy magukra öltötték a maró szublimát természetét, a beteg ugyanis kénytelen volt félelmében sok vért hányni. De mivel beleegyeztünk, hogy eret vágjanak rajta, a következő napon észrevettük, hogy a tünetei szépen enyhültek. Londoninak nevezett Kórházunkban most egy fiatalembert kezelünk, aki a piktek görcsében szenved, meg van fosztva keze használatától, mert ónműves mesterségét gyakorolta. Itt láthatod, mennyire eltömték az idegeket csupán az ólom forgatása folytán az ólom illékony részecskéi, amelyek egyesültek a higanyrészecskékkel. Ezért nem csodálkozom, [24] hogy legalább egy szóval említsem, hogy ebben az országban hallhatsz sokakat panaszkodni nyomorultul a betegségek különféle összetalálkozására. Teszik ezt azok, akiket a kuruzslók helytelenül gyógyítottak a nemi bajukból higannyal, mely aztán különféleképpen módosult a testükben. Az ilyen [kuruzslók] neveit mindenfelé olvasni lehet, ahogyan oda vannak függesztve, a városon belül csakúgy, mint azon kívül, karókra, oszlopokra, köz- és magánépületek kapuira, sőt még az akasztófákra is, miközben nem hanyagolják el magának Aszklepiadésznek kiválóbb dicséreteit sem. Mindebből tehát világos, hogy a mi tüzünk olyanná teheti bennünk a kívülről hozzájáruló, önmagában véve ugyan ártalmatlan anyagot, hogy mihelyt elkeveredik bizonyos sókkal, halálos tüneteket idéz elő. Azt pedig, hogyan vonja magához a levegőből a ragály kórokozó anyagja azokat a sókat, amelyekkel együtt megkelesztve előidézi a betegséget, legjobban az a hasonlat szemlélteti, amelyet egy jeles svájci orvos használt, bár a miénktől teljesen eltérő dologban. Végy olajjal átitatott rongydarabot, tedd az egyik szélét olyan pohárba, amelyben borral vagy vízzel kevert olaj van, a többi folyadék érintetlenül hagyása mellett csakis az olaj szűrhető ki: ugyanez vonatkozik a borral kevert vízre, ha előbb egyikével vagy másikával összecsavart gyapotot telítesz. Ekkora ugyanis az egynemű részecskék baráti egyesülése 1 Végül pedig egyedül a fokhagymával is könnyen bizonyítható, mint világos és döntő kísérlettel, hogy a belégzés nem akadályozza, hogy a testtel szomszédos mindenféle rendű miazmák [ = szennyeződések] berontsanak a testbe, és hevesen felszívódjanak belé. Ha ugyanis a lábad talpához teszed azt [ti. a fokhagymát], akkora adagja jut a pórusokba és keveredik el csakhamar a vérrel, hogy a száj lehellete bűzössé válik. Azt, hogy mit eredményezhetnek