Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Fazekas Árpád: A bábaellátás története Szabolcs-Szatmár megyében
Mindezek összességükben előrevitték hazánk bábaellátását, amelyet még néhány megyei főorvos által a bábák részére írt könyv is elősegített. Ilyen könyveket fordítottak, illetve írtak: 1. Hajdú megye főorvosa, Weszprémi István: „Bábamesterségre tanító könyv". (1766, Debrecen, Margitay István kiadása; fordítás németből.) 2. Borsod megye főorvosa, Dombi Sámuel: „Bába Mesterség, mely írattatott kérdésekben és feleletekben". (Pozsony, 1772, Landerer Mihály.) 3. Kissé később jelent meg, de számunkra a legértékesebb Jósa István (1756— 1839), Szabolcs vármegye főorvosának „A helységek bábáinak oktatása" című. 1822-ben Kisléta községben írt és 1823-ban Debrecenben kiadott — már-már feledésbe ment — könyve [8]. E káté formájában megírt könyv előszavában javasolta Jósa István, hogy minden községben „az Egyházi és Polgári Elöljárók" .., a jelentős „bábái hivatalra" csakis fiatal, olvasni tudó, jó erkölcsű és karcsú kezű nőket alkalmazzanak í Nagyon veszedelmes „a korhely részeges", valamint „a lotsogó fetsegö Bába". Jósa számítása szerint szükséges, hogy „.. .minden Helységbenn minden száz pár házasokra egy egy Bába állíttasson fel. Ezekenn kívül pedig minden egyéb személyek a Bába mesterségnek alattomos vagy nyilvános gyakorlatától tiltatnának el." A könyv 12. oldalán olvashatjuk a következő kérdést: „Minemű készülettel tartozik a Bába a szülőnél megjelenni?" Felelet: „1. gömbölyű tömpe hegyű éles ollóval 2. egynéhány darab krajtzáros gálandal 3. egy kristélyozó jó tsövű hólyaggal 4. egy üvegetske Salamia spiritussál 5. egy pár Strimfli kötő pántlikával 6. egy darab gomba taplóval 7. egy kisebb tzin fetskendővel, a szükségbenn a pápista kisdedeknek megkeresztelésére." A Bába ugyanis,, nem természetes" (kóros, pathologiás) szülésnél elvégzi a fordítás [!] munkáját is, de mielőtt a magzat fordítását „téllyesíti ... a magával hozott tzin fetskendőbe vizet töltvénn, a pápista házaknál, azon részét a kisdednek, melly a szülésbe ereszkedett megkereszteli." Érdekes ezzel kapcsolatban a bécsi hercegprímási udvar 1776. évi és a budapesti orvoskari levéltárban levő rendelete [16], amely az ikerszülésről így intézkedett: „A bába, ha a szeméremrésben apró részeket: kezet, lábat talál, melyek nézete szerint két magzathoz tartoznak, akkor a szülés közben keresztelje meg mindjárt az apró részeket, mert csak így vehető biztosra, hogy a magzatok élve jönnek a világra." Itt csak utalunk arra, hogy ezen szokás megyénkben még sokáig dívott. A nagykállói római katolikus esperesi hivatal iratai [4] szerint Korányi Frigyes 1861. július 6-án született ikergyermekeit: Máriát és Istvánt is életképtelenségük miatt, szükségből a bába keresztelte meg. Az ikreket különben régen az anya erkölcstelenségére, paráználkodása ra vezették vissza, s erre vonatkozó nyíregyházi [14] adat, hogy ,,.. . van a város levéltárában egy 1761-ből származó okirat, amelyben W. M. ev. lelkész* levélben közli a hatósággal, hogy Bickó János feleségét megverte, miközben az ikreket szült." Különben Nyíregyháza mezőváros vezetőinek a bábaellátással kapcsolatos haladó felfogására utal egy 1838. ápr. 2-i keltezésű okirat [14]: „Nemes Kö~ * Wandlik Márton ev. lelkész, az őstírpákok Békés megyei áttelepítője.
