Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Birtalan Győző: Weszprémi István orvosi szemlélete

házat állítottak feL Sok száz inoculatio eredményéről szóló jelentésüket 1755-ben közölték és csak négy halálesetről számoltak be. Weszprémi itt ismerkedhetett meg az eljárással. E tapasztalat valószínűleg élete legnagyobb orvosi élménye volt. Közvetlen hatására írt Tentamen de inoculanda peste című tanulmányát 1755-ben adták ki. Evekkel ezután, a gyermeknevelésről szóló műve előszavában, a témához szorosan nem is kapcsolódva, újból visszatér az oltás problémájára a következő szavakkal : „Mimódon lehetne próbát tenni a mi Nemzetünkben, hogy midőn a gyermekek életeknek negyedik Esztendejét elérték, a hólyagos Himlőt beléjek olthatnák : bizonyos dolog az sok ezer példákból az idegen Országokban, hogy kikbe beoltatott, egy is azok közül meg nem holt, azonfelül ábrázattya soha meg nem mocskoltatott, orvosi ispotályokban egynéhány Százakban oltattuk be, de nem láttam egyet is, mások sem tapasztaltak soha, hogy az egész testén ötvennél több ütötte volna ki magát." Nem rajta múlott, hogy a korabeli legmodernebb gyógykezelési eljárás a 18. századi Debrecen viszonyai között nem valósulhatott meg. Weszprémi orvosi tárgyú művei kivétel nélkül az egész lakosság gyarapodása és egészsége érdekében keletkeztek. Ő is egyike volt a társadalmi távlatokban gondolkodó, új típusú orvostudósoknak, akiknek csapatából a felvilágosodás századára jellemző típusú felfedezések alkotói kikerültek. Azokra gondolok, akik kidolgozták, miként lehet intézményesen védekezni a scorbut és a kiütéses typhus ellen, miként kerülhetők el az ipari mérgezések, miként kell helyesen táplálkozni, hygienikus környezetet teremteni stb. E teljesítmények legmagasabb szintjén jelent meg a kollektív profilaxis forradalmian új gyakorlati programja, a himlőoltás, melynek kiemelkedő agitátora a magyar Weszprémi István volt. Mindezeket összegezve, méltán értékelhetjük orvosi kultúráját európai színvonalúnak, melyet teljességgel átadott hazájának, közelebbről, Debrecen városának, ahol sorsa volt élnie, dolgoznia és alkotnia. Zusammenfassung In diesem Vortrag, gehalten zum Anlaß des 250. Jahrestages der Geburt des größten ungarischen Arztes im 18. Jahrhundert, István Weszprémi (1723—1799), wird seine medizinische Kultur unter drei Aspekten beleuchtet. Für seine allgemeine ärztliche Betrachtungsweise war ein mechanisch-chemischer Ausgangspunkt, bzw. eine spekulative Anschauungsart charakteristisch, wie es Mitte des 18. Jahrhunderts in der Medizin allgemeinüblich war. Sein Interesse für Geburtshilfe wird durchs Übersetzen des Hebammenbuches von Crantz (1766) bezeugt, obzwar Weszprémi über die damals modernsten und auch von ihm bekannten Errungenschaften (z.B. Smellie) keine Meinung äußert. Das größte seiner ärztlichen Erlebnisse sollte aber die Erkenntnis der Pockenimpfung sein, für deren Propagierung er eine bedeutsame Tätigkeit ausübte. Für die ganze ärztlichschriftstellerische Arbeit Weszprémis war die Attitüde der Aufklärungszeit charakteristisch: er hat seine Werke im Interesse der Gesundheitspflege der ganzen Bevölkerung geschrieben. GY. BIRTALAN, Dr. med. Chief Medical Officer 1113 Budapest XL, Kenése u. 1. Hungary