Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)

KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A magyarországi orvostudományi fejlődés gócpontjai a nagyszombati orvostudományi kar megalapítása előtt

dése külföldi egyetem keretében mint tanár, előadó. Henisch Baselben, Segner német egyetemeken, Keresztúri Oroszországban tanároskodott, hogy csak né­hányra mutassak rá. Belföldi egyetem, melynek keretében orvostudományi termelés valósulhatott volna meg, 1709-ig nem volt. Az 1636-ban Pázmány Péter alapította nagyszom­bati egyetemen hiányzott az orvostudományi kar és a filozófiai oktatás nem pótolhatta az orvosképzést. * A hivatalos fórumokon, az egyetemeken kívül a tudós magántársaságok vál­lalták az orvostudomány fejlesztésének feladatát. Nem szólva a 15. századbeli Sodalitas Danubianáról, melynek ugyan a pozsonyi Academia Istropolitana orvostanára, Thüringiai Péter tagja volt, de semmiféle látható eredményéről nem tudunk, a 17. századdal kell kezdenünk a tudós társaságok történetét, melyek a magyarországi fejlődésben szerepet játszottak. A belföldi kezdeménye­zéseket 1769-ig sajnos röviden intézhetjük el. Ismeretes Fischer Dániel ered­ménytelen Epistola invitatoriája, kevésbé ismertek a további kísérletek. 1761-ben Sgollanics Ferenc Károly és Kasztenholcz Honoriusz, két pozsonyi orvosé, a bécsi Privilegirte Anzeigen (1771—1778) köré csoportosuló tudósoké és orvosoké, Torkos Jusztus János pozsonyi kísérlete 1768-ban egy orvosi társaság létrehozá­sára. Vagy félbemaradtak, vagy mint a bécsi kör, nem mint szervezett társaságok, hanem csak mint folyóirat szerkesztő bizottsága játszottak szerepet, 16 vagy meg sem valósultak. Ha Magyarországon a 18. század végéig nem is alakultak tudós társaságok a külföldi kritériumoknak megfelelően, bizonyos pótló szerepet játszottak egyes orvosszemélyiségek körül kialakult gócpontok, hogy úgy mondjam: tudomány­termelési központok. Az illető orvosszemélyiség nemcsak önmaga járult hozzá az orvostudományi fejlődéshez rendszeres beszámolók keretében, melyeket kül­földi évkönyvekben jelentetett meg, hanem kapcsolatot teremtett másokkal és így bizonyos tradícióknak vetette meg alapját. Ezek a személyiségek olyan váro­sokban működtek, melyek társadalmilag, gazdaságilag és kulturálisan fejlett fokon álltak. így négy táji gócpontot fedezhetünk fel a 18. században Magyaror­szág területén. Északon, Hungária superior területén, melyet a források néha érthetetlenül inferiornak is neveznek (Pozsony, a bányavárosok, szepesi városok és Eperjes). A nevek ismertek: Rayger, Hoffinger, Fischer, Paterson-Hain, Raymann. A Dunántúlon Sopron ragadta magához a kezdeményezést és a tradíció ki­építésében is vezetett: Conrad, az apa és fia, Löw, az apa és fia már folytonos­ságot jelentenek. 16 A társaságokra nézve 1. Duka Zólyomi Norbert: Z- G. Huszty Mitbegründer der modernen Sozialhygiene, Bratislava 1972, 77—79., Torkos J. J. pozsonyi kísérletére nézve pedig ua., Prvy pokus o zalozenie lekárskeho spolku v Bratislave. Zbornik Z dejín vied a techniky na Slovensku, IV. I960, 233—246.

Next

/
Thumbnails
Contents