Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 75-76. (Budapest, 1975)
KISEBB KÖZLEMÉNYEK — ELŐADÁSOK - Duka Zólyomi Norbert: A magyarországi orvostudományi fejlődés gócpontjai a nagyszombati orvostudományi kar megalapítása előtt
értekezés előmunkálataival kezdte meg külföldi tanulmányait és egy év alatt végzett. Ezt a szükséges útravalót egyes hivatástudó, felkészült és segíteni akaró magyarországi orvosok adták a külföldre készülőknek. Ismertek az úgynevezett orvosi magániskolák, a besztercebányai Moller Otto Károlyé, a késmárki Fischer Dánielé. Tudunk számos individuális előkészítésről is — Magyary-Kossá szerint az előzetes magánoktatás általános tünet volt. Görgey Pál Eperjesen, Köleséri Sámuel Nagyszebenben, Weber János ugyancsak Eperjesen készítettek elő orvosjelölteket külföldi tanulmányokra. Ezeknek a belföldi gócpontoknak többféle jelentőségük volt: az oktató közvetítette belföldön az orvostudomány külföldi eredményeit, egyúttal pedig meggyorsította az ország orvosi szükségletének a kielégítését. Az eredményekről Torkos Jusztusz János, Hermann András és számos kiváló orvosegyéniség tanúskodik. Ezeket a belföldi gócpontokat csak másodlagosaknak tekinthetjük, mert hiszen a befejezés mindenkor külföldön következett be. Hogy úgy fogalmazzam meg: a belföldi orvosképzés szálai külföldi gócpontokban futottak össze. És ezek a külföldi gócpontok jelentették 17G9-ig a magyarországi orvosképzés teljességét. Nem mindig egyetemekről volt szó: magyarországi hallgatók képesítést szereztek pl. a berlini Collegium Medico-chirurgicumban is, a gdanski akadémián és más főiskolai intézményben. Szerepük nagyobbrészt 13 még a kutatók munkájára vár. Ezekkel a külföldi gócpontokkal a szakirodalomban úgy szoktak foglalkozni, hogy felsorolják a tekintetbe veendő egyetemeket, elemzik a tanintézetek nívóját, kikutatják a hallgatók neveit, ismertetik további életrajzukat, műveik címét és tartalmát. Ez mind helyes, de egy adott terület orvostudományi fejlődését tekintve egy másik fontos szempont sem hanyagolandó el: hányan voltak és közülük hányan szaporították a belföldi orvosok létszámát és milyen minőségben? A részadatokat nagyjából feldolgozták, csak Weszprémire, Veressre, MagyaryKossára, Demkóra és Schraufra utalok. De a feldolgozások egy része nem teljes, bizonyos egyetemeket még máig sem dolgoztak fel és az adatok összevetésével még senki sem foglalkozott. Az összkép tehát hiányzik ugyanúgy, mint a menynyiségi tényező második jellemzőjének globális feldolgozása: hányan kamatoztatták a külföldön elért eredményeket a magyarországi fejlődés keretében? 13 A II. József alapította bécsi katonai sebészeti akadémia, a Josephinum, a zürichi Medizin-chirurgisches Institut (H. Rahn), hasonló intézetek Heidelbergben (Schwarz), Meinburgban (Trampel), Bruchsalban, Drezdában, Koppenhágában és Münsterben, Wiegleb langensalzai kémiai tanintézete, May betegápolói intézete Mannheimben, a gdanski-danzigi sebészeti akadémia, a berlini Collegium medicochirurgicum. Utóbbit a magyarországi hallgatók szempontjából a szerző dolgozta fel: Duka Zólyomi Norbert: A berlini Collegium medico-chirurgicum története és magyarországi hallgatói. Orvostörténeti Közlemények, 45 (1968). 113—120., a gdanski Gymnasium Academicumnak pedig lengyel feldolgozója akadt : Stanislaw Sokól, Ungarn und Danzig in medizinischer Beziehung im XVI.—XVIII. Jahrhundert, Orvostörténeti Közlemények, 15—16 (1959). 108—120.
