Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről

Az orvoshiány másik eredője a nemesi-jogász Magyarország szemléletében rejlett: hivatalt viselni társadalmi rangot jelentett, de orvosként szolgálni másokat nem volt illő és méltó egy nemes ifjúhoz. Az a meglehetősen kevés tudós orvos, aki volt, természetesen a városokat lakta, ahol nagyobb volt a kényelem, a társaság, a paciensek házhoz jöttek, így nem kellett sárban-fagyban, kocsin, lóháton vagy netán gyalog távoli vidékeket bejárni a betegek miatt. Rácz Sámuel, az orvosegyetem rendkívüli tanára keserű szívvel panaszolta, hogy a falvak és tanyák népe ki van szolgáltatva a sarlatánoknak: „a borbélyok tudatlansága miatt, kiknek gond-viselésére bizattatott egyedül a' szegénység, a' falusi temető-helyek szünet nélkül tellyettek! Hány izzadó munkás dőlt el ekéjétől ? Hány tsötsömös kisded alutt el szomorú annyának karjain, és előbb tanulta, mi légyen a halál, mint az élet ? Noha pedig még valamelly tudós Orvosnak keze viszsza vonyhatta volna a' sírnak küszöbéről !"

M E tudatlanságot akarták orvosaink jelesei föloldani a betű erejével. Tanító, felvilágosító jellegű könyveik legaprólékosabban, leggondosabban kidolgozott fejezetei a betegségekkel, illetve ezek gyógyításával foglalkoztak. Szó esik gyomorfájásról, csuklásról, hányásról, hasmenésről, kancsalságról, „frantzos kelevények"-ről, torokgyíkról, vérhasról, ,,geleszták"-ról, ,,étlenség"-ről, skarlátról, nehéz fogzásról. A járványos betegségek közül a himlőt tartották a legveszedelmesebbnek, a gyógyítására irányuló törekvések a vakcináció bevezetéséig eredménytelenek voltak. Az ajánlott gyógymódok, illetve orvosságok az adott körülményeket, vagyis az orvos és a patika hiányát szem előtt tartva, igen egyszerűek voltak; többnyire a népi gyógyászat fogalomkörébe tartoztak. Vegyünk sorra néhány betegséget és korabeli orvoslásukat. „A fogzás fiziológiai jelenségének, mely a természet háztartásában normális, mindennapi dolog, rengeteg betegséget és veszedelmet tulajdonítottak a gyermek élete 0. hónapjától 2 éves koráig. Nemcsak laikusok tartották a fogzást veszedelmekkel teli folyamatnak, hanem gyakran orvosok is estek tévedésbe, mikor a fogzással egy időbe eső betegségeket elhanyagolták, mert azok tüneteit a fogzásnak tulajdonították. Egy spanyol közmondás szerint : Mikor a gyermek fogzik, a halál résen áll. A fogzás folyamatának népies kezelésében rengeteg prophylaktikus orvosságot : kenőcsöket, amuletteket, babonákat alkalmaznak."

55 A nehéz fogzáskor előfordult, hogy átvágták a fogínyt — e művelethez azonban már legalább is egy ügyeskezű borbélyra volt szükség. A duzzadt íny fájdalmainak enyhítésére meleg mézet, különféle olajokat, sótalan velőt, esetleg nyúl, vagy borjú agyvelejét ajánlották. A svéd orvos, Nils Rosén azt tanácsolta, hogy a gyermek ínyét 3 hónapos korától kezdve a dajka rendszeresen dörzsölje. A művelet által a fogíny megvékonyodik, s a fogak könnyebben bújnak elő. „Nem szállok itten tsak a' tsupa tudomány, hanem a' sokféle tapasztalás szerint"

56 — teszi hozzá óvatosan. Az eljárás legfeljebb annyi51 Rátz Sámuel, Orvosi oktatás, mellyet a' leg-gyakrabb, és legközönségesebb belső nyavalyáknak jeleiről, és orvosságairól... kiadott . Pozsony, Kassa, 1778. 2. kiad. (4) p. 55 Oravecz Pál: A fogorvoslás rövid története. (Babonák, kuruzslás, fejlődés.) Comm. ex Bibi. Hist. Med. Hung. 10—11. (1958). 47. p. 86 [Nils] Rosén Miklós: Orvosi Tanítás a' gyermekek' nyavalyáiknak meg-esmérésekről, és Orvoslásokról. .. Ford. G. Domby Sámuel. Pest, 1794. 47. p.