Antall József szerk.: Orvostörténeti közlemények 73-74. (Budapest, 1975)

TANULMÁNYOK - Friedrich Ildikó XVIII. századi magyar nyelvű kiadványok a gyermekek ápolásáról és neveléséről

egyházára érve első férje, gróf Haller László meghalt, a ház többi tagja, köztük a dajka is megbetegedett. Bethlen Kata gyermekével és a betegségét titkolni igyekvő dajkával tovább indult Bonyhára. Az asszony végül is bevallotta, hogy rosszul érzi magát, s kérte úrnőjét, hogy engedje őt haza. Bethlen Kata beszámolt a további fejleményekről: ,,Az én Gyermekemnek semmi gondja nem lett a' Pestises Tejtől, a' Pestises Dajka' melegében való fekvéstől ; az új Dajka-is mindjárt az el-ment mirigyes Dajkának háló egyet-másában hált, annak sem volt semmi betegsége."

18 A beteg dajka otthon nem járt ilyen szerencsével: saját hat gyermekét végigfertőzte. A gyermekhalálozások számát a tudatlanságon, hozzá nem értésen kívül a szegénység, a mostoha életkörülmények is növelték. A kicsi ablakokkal ellátott, földbe süllyedt házacskákban, melyekben „kedvére bokrosodik a penész-gomba", rendszerint sokan laktak, „azon felyül tsirkéket-is, vagy más állatot tartanak,... mellyek ott ganéj óznak. ... De kiváltképpen az ő Gyermekeik érzik annak ártalmát, kik a' rosz levegő miatt-is többnyire pöffedtek, potrohosak, gelesztások, hideglelősek, rothatt szájúak. A' rosz levegő oka annak-is, hogy nem könnyen szabadulnak meg betegségjeiktől."™ EURÓPA FÖLFEDEZI A GYERMEKET A XVIII. század folyamán a pedagógia is új színekkel telítődött, s a gyermeknevelés, mely addig mellőzött ügy volt, egyszeriben az érdeklődés középpontjába került. A forradalmi változás Angliából terjedt át a kontinensre; Locke után hamarosan Rousseau neve is Európa-szerte közismert lett. A nevelésügy eszméi a német racionalizmustól meggazdagodva terjedtek tovább Magyarország felé. Az új nevelési program magában foglalta a testi nevelés fontosságát is. Locke Juvenalis szavait idézte ezzel kapcsolatban: „Mens sana in corpore sano." Rousseau is hangsúlyozta, hogy csak az egészséges gyermek alkalmas bárminemű ismeret elsajátítására. A nevelés első szakaszának, amely szerinte a 12. életévig tart, elsődleges feladata a gyermek egészségének megalapozása, a tanulást ekkor még nem szabad egyetlen és fő feladattá tenni. A század végén kivirágzó polgári nevelési mozgalom, a filantropizmus azt hirdette, hogy csak egészséges ember képes a kötelességeit teljesíteni, a szellemét művelni. Miként hajdan az ókori görögök, a filantropisták is a kalokagathia eszményének a megvalósítására törekedtek. Az egészséget a legfontosabb földi jók közé sorolták, mely forrása minden testi-lelki örömnek, ellentétben a betegséggel, mely szenvedést, elégedetlenséget, nyugtalanságot szül. Nemcsak az orvosnak, hanem a nevelőnek is meg kellett küzdenie a kor előítéleteivel, a közvélemény sötétségével. Egy 1703-ban megjelenő könyvben olvasható a következő mondat: „In Neapel ist es schimpflicher zu Fusse zu gehen, 18 Bethlen Kata írásai és levelezése. Bp. 1922. 28. p. 19 Egésséget tárgyazó kátekésis a' köz-népnek és az Oskolába járó Gyermekeknek számára. Kolozsvár, 1797. 15—16. p.